Szent Benedek élete Nagy Szent Gergely pápa tolmácsolásában maradt ránk és egy olyan embert állít elénk, aki kora ifjúságától fogva arra törekedett, hogy megvalósítsa azt az ígéretet, amit neve hordoz: áldássá lehessen önmaga és környezete számára. Benedek kora sok hasonlóságot mutat a miénkkel, éppen ezért keresése és közösség utáni vágya ma is megszólíthat mindannyiunkat.

Visszatért a remeteségbe, ám nemsokára fiatalemberek mentek hozzá, hogy tanítványai lehessenek. Benedek velük együtt indult útnak, hogy megtalálják a helyet, ahol közösségben élhetnek. Végül egy hegy tetején telepedtek meg, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész környékre (a térképen ma úgy kell keresni ezt a helyet: Montecassino). Korán keltek, a napot közös imádsággal kezdték, aztán ki-ki munkához látott: volt, aki a kertben, volt, aki a műhelyekben, volt, aki a konyhában. Napjában többször is összegyűltek imádságra, kedvelték a csendet, és nagyon szerették az ünnepeket. Az épületet monostornak nevezték, a közösség vezetőjét pedig apátnak. Montecassino első apátja maga Benedek volt. Egyszerűségben éltek, mindenüket, amijük csak volt, megosztották egymással. Krisztust keresték az imádságban, a munkában, a csendben, a hozzájuk érkező vendégekben – és pesze egymásban. Az apátnak mindannyian szót fogadtak, hogy békességben élhessenek.