Rita az umbriai Rocca Porena nevű faluban született. Szülei a jómódúak közé számítottak, de már idősek voltak, amikor állhatatos imával kiesdették gyermeküket Istentől. A kicsi leány mindenkit elbűvölt jóságával és szeretetével. Szülei mindennel ellátták, a leányka szívében viszont más cél bontakozott ki. Már otthonában valóságos remeteéletet élt, és gyakori imádságával kapcsolta lelkét az Üdvözítőhöz.

Mindig és mindenben arra törekedett, hogy felismerje és engedelmesen kövesse Isten akaratát. Hasonlóképpen igyekezett, hogy szülei kedvében járjon. Fájdalmas döbbenéssel vette tudomásul szülei kívánságát, hogy menjen férjhez egy gazdag, de heves természetű fiatalemberhez. Rita azzal a szilárd elhatározással lépett vele házasságra, hogy igyekszik majd jó útra téríteni. Bár durva lelkű férje még bántalmazta is, az ifjú asszonynak sok imádsággal, szelíd és engedelmes lényével végre sikerült férjét megnevelnie. Rita állhatatos és hős lelkű maradt házasságában is.

Szelíd és alázatos jósággal követte Jézus parancsát és példáját. Tizennyolc éven át élt férjével és két fiával boldog családi életet. Ekkor azonban nagy szerencsétlenség történt. Férjét haragosai meggyilkolták. Az áldozat fiai bosszút esküdtek a merénylő ellen, Rita azonban – legyőzve fájdalmát – megbocsátott a tetteseknek, sőt azt, aki irgalmáért esedezett még segítette is.

Fiai halála után Rita az Ágoston-rendi apácák casciai kolostorába lépett. Szemlélődéssel és a jó cselekedetek gyakorlásával töltötte meg életét. Jóságát és szeretetét, segítőkészségét magasztalással illették mindazok, akik kapcsolatba kerültek vele. Méltán nevezték el a „lehetetlen ügyek pártfogójának”, mert kilátástalan esetekben is sokszor megmutatkozott hatékony segítsége.

Állandósult szenvedéseit példamutató türelemmel viselte el. Csak arra vágyott már, hogy együtt szenvedhessen a töviskoronás Krisztussal. Égi Vőlegénye homloksebével jegyezte el hűséges arájául, ezt azután haláláig, 66 éves koráig viselte. Naponta háromszor ostorozta meg magát, olyannyira, hogy elájult fájdalmában. Egy ostorozást a megholtakért ajánlott fel, egyet a bűnösök megtéréséért, egyet pedig jótevőiért.

Isten és a lelkek szereretetében hamvadt el áldozatos élete. Halála után azonnal megindult közbenjárására a csodák áradata. 1737-ben boldoggá avatták, 1900-ban pedig a szentek koszorús seregébe iktatták. Ünnepe: május 22.

• Szent Rita élete
• Rita (vers)
• Szent Rita rózsakoszorúja
• Litánia Szent Ritáról
• Imádság Szent Ritához
• Imádság a családi békéért
• Ima Szent Ritához
• Beteg imája
• Hálaadó imádság
• Kilencedek Szent Ritához
• A „tizenöt csütörtök” ájtatosság