A Szentírás számos helyen megemlékezik a Kármel-hegy szépségéről, ahol Illés próféta védelmezte az élő Istenben való hit tisztaságát. Az ősi kármelita rend itt keletkezett. A hagyomány szerint Illés próféta óta éltek itt remeték, tanulmányozták az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Isten országát.

Berthold († 1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze a szétszórtan élő remetéket, szabályt pedig a jeruzsálemi pátriárka, Szent Albert adott nekik. Egy ősrégi kis kápolna körül csoportosultak, és – amint a krónikák hírül adják – „nagyszerű kolostort építettek”. A kármelhegyi remeteközösség kezdettől fogva a Boldogságos Szűz oltalma alá helyezte magát. Az iszlám terjeszkedése miatt el kellett hagyniuk a szent hegyet, Európába menekültek.

A rend belső reformja Avilai Szent Teréz (1515-1582) és Keresztes Szent János (1542-1591) nevéhez fűződik. Az ősi kármelita rend tagjait ettől kezdve sarus, a Szent Teréz reformját követő kármel tagjait pedig sarutlan kármelitáknak nevezi az egyháztörténelem.

A kármelita rend ismertebb szentjei: Jeruzsálemi Szent Albert (1150-1214), Stock Szent Simon († 1265), aki a hagyomány szerint a Szent Szűztől kapta a kármelita vállruhát (skapulárét), Corsini Szent András (1300-1374), Soreth Szent János (1394-1491), Avilai Nagy Szent Teréz (1515-1582), Keresztes Szent János (1542-1591), Lisieux-i Kis Szent Teréz (1873-1897).

November 14. a kármelita mindenszentek emléknapja.

• Történelmi áttekintés
• A skapuláré
• A skapuláréhoz kötött búcsúk
• A skapulárémegáldása és feladása
• Kármelhegyi Boldogasszony litániája
• Imádságok
• Rózsafüzér
• Skapulárés énekek
• Versek