Stinissen atya könyve a Kármel sok évszázados, és a szerző több évtizedes szerzetesi tapasztalatát foglalja új keretbe, s ad az alapvető kérdésekre megfontolt, bölcs válaszokat.

„Az ember nem tudja, hogyan éljen, ha nem tudja, ki ő. Agere sequitur esse – tartja a régi skolasztikus aforizma: „A cselekvés követi a létet”. Az elsődleges kérdés tehát: ki a kármelita, mi az, ami tipikusan kármelita, mi a lényege a Kármel lelkiségének?

III. Leó pápa (1810–1903) a Rend Legfőbb Elöljárójához intézett levelében így írta le a Kármel lelkiségét:  Terjeszd és segítsd a Kármelben az imádság szellemét, ehhez három dolog szükséges: a hallgatás, az elvonultság és az önmegtagadás; ha ezek hiányoznak, nincs ima, ima nélkül pedig nincs Kármel.” Szép meghatározása ez a Kármelnek. Megegyezik azzal, amelyet mindig Regulánk (1208 körül) központi előírásának tartottak: „Mindenki maradjon a maga cellájában vagy annak közelében, az Úr törvényén elmélkedve éjjel és nappal, és imádságokban virrasztva, hacsak nincs elfoglalva más, indokolt teendőkkel”.

Mégis, az utóbbi években kétségeim kezdtek támadni. Vajon ez a meghatározás nem érvényes-e valamennyi szemlélődő rendre? Vajon a trappista vagy a karthauzi élet szíve nem szintén az ima? Vajon a szemlélődő élet lényege elsősorban nem az imának szenteltséget jelenti? Az, ami tipikusan kármelita, véleményem szerint nem fejeződik ki XIII. Leó szövegében.”

„A könyvet semmi esetre sem kell egyvégtében elolvasni. Egyszerűen jó tanácsok gyűjteményéről van szó, ezekből mindenki saját igénye, kedve szerint meríthet, különösen figyelve az eredeti Regulánk összefoglalásában ajánlott józan megkülönböztetés (discretio spirituum) követelményére, hiszen lelkiségünknek ez az egyik legalapvetőbb vonása.”

Saját imánk gyakran korlátok közé szorított, egyszerűen azért, mert szívünk is szűkös. Szívünknek ki kell lépnie korlátai közül, megnyílnia és kitágulnia. Szívedet megnyithatod a zsoltárok kulcsával. A zsoltárok bevezetnek téged a határtalan időbe és térbe. Kevés az az ima és ének, amit nem koptat el az idő. A zsoltárok azonban időtlenek, örökké időszerűek maradnak.

[…]

Nem kell azzal próbálkoznod, hogy „érezd” vagy „megtapasztald” Isten jelenlétét. Az ilyen „megtapasztalás” nagy segítség, amikor Isten megadja. Ha nem adja meg, akkor azért nem, mert számodra így a jobb. A hit legyen vezérlő csillagod. Ebben is, mint mindig, a hit a biztos iránytű.

[…]

Isten Szava és a csend kölcsönhatásba lépnek. Az egyik hozzájuttat a másikhoz. Ami a Szóban isteni, az csendet teremt, és teljességet csak ebben a csendben éri el. És viszont, a csend előkészíti a lelket, hogy „úgy figyeljen, mint egy tanítvány” (Iz 50,4), s a Szót a maga valóságában fogadja: Isten Szavaként.

[…]

Mindig nagyon fontos a határozottság és a talpraesett tettrekészség, főképp amikor szüzességed védelméről van szó. Ezen a területen ne fogadj el semmiféle kompromisszumot, ne engedj semmiféle kísértésnek; mihelyt jelét adja, állj ellen a csábításnak. A szexualitás olyan erő, amellyel nem szabad játszani. Soha ne bízz önmagadban, még ha hosszú éveken át tisztaságban éltél is.