A keresztény lelkiség többféle életállapotot ismer, ezek között vannak kiemelt fontosságúak, mint a papság vagy a szüzesség, de ezek közé tartozik a házasság, és nem utolsósorban az özvegyi életállapot.

Már az Ószövetségben is szó van özvegységről, törvények is szabályozták életüket, nehéz helyzetükből adódóan, valamint védelmükben a próféták újra meg újra felemelték szavukat. A kereszténységben kétféle özvegységet is megkülönböztethetünk. Az első a támogatásra szoruló özvegy, aki nehéz anyagi helyzetéből kifolyólag az első számú célpontja volt a jótékonykodásnak. A másik csoportja az özvegyeknek, az úgynevezett tevékeny özvegyek. Az egyes korokban egyházilag is elismert életállapot volt, melynek megvoltak a feltételei: betöltött hatvan év, egyszeri házasság, erényes élet, és a feladatai is: a szegények és a beteg nők gondozása.

Az özvegyi életállapottal minden keresztény házaspárnak számolnia kell, hiszen a házasság az egyik fél halálával véget ér. A tovább élő fél választhat, hogy újra házasságot köt-e, vagy özvegyként éli tovább életét. El kell kerülni ezt a megközelítést, hogy ebben sorsszerűséget lássunk. Az özvegységre, ha nem is kell készülni előre, de minden bizonnyal azt el kell fogadni, meg kell élni, keresztényi módon. Nem elveszett, búskomor ember az özvegy, mert megnyílhat számára sok új terület az életben, családban, az Egyházban, ahol erejéhez és buzgóságához mérten kiveheti részét akár a karitatív, szociális munkában, akár a plébániai életben, ahol mindig elkél a szorgos kéz és a buzgó lelkület.

Az erre való buzdítással ajánlják ezt az imakönyvet minden kedves imádságos olvasójának.

• Életfelajánlás
• Rövid fohászok az elhunytakért
• Imádság az elköltözött Krisztus-hívőkért
• Ima a jó halálért
• Rózsafüzér és litánia a megholtakért
• Férj imája elhunyt feleségéért
• Feleség imája elhunyt férjéért
• Ima az elhunyt sírjánál