Emmerick Anna Katalin (1774–1824), akinek boldoggá avatását 1981-ben indították el, és II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá, kicsi korától látomásokban, Őrangyala magyarázataival elragadtatásokban látta a Boldogságos Szűz Mária és az Úr Jézus életének helyszíneit, történéseit. A látottakat – isteni parancsra – a neves német költőnek, Clemens Brentanónak (1778–1842) lediktálta, aki 1818-tól 1824-ig hűséges írnoka volt.

A jelen kötet a Szent Szűz Mária életéről szól

Üdvözítőként úgy láttam, mint fénylő, egészen kicsi gyermeket, aki fényével beragyogta egész környezetét, és ott feküdt a szőnyegen a Szent Szűz térde előtt. Egészen kicsinek tűnt, és mintha a szemem láttára lett volna nagyobb. De mindez egyetlen mozzanat volt, olyan nagy ragyogásban, hogy nem is tudom igazán megmondani, hogyan láttam.

A Szent Szűz egy ideig még elragadtatásban volt, azután láttam, hogy kendőt terít a Gyermekre, de még nem fogta meg, és nem emelte föl. Kis idő múlva a Gyermek Jézus megmozdult, és hallottam, hogy sír, amitől Mária magához tért elragadtatásból. Fogta a Kicsit, kendőbe burkolta, fölvette a szőnyegről, és karjába, a mellére vette. Most leült, a gyermekkel együtt beburkolta magát a fátylával, és úgy gondolom, megszoptatta a Megváltót. Ekkor ember alakú angyalokat láttam körülötte, akik arcra borulva imádták a Gyermeket.

Egy jó óra telhetett el a születés óta, amikor Mária szólította Józsefet, aki még mindig imádkozva feküdt a földön. Amint a Gyermekhez közeledett, az áhítattól, alázattól és örömtől arcra borult, és csak amikor Mária újra kérte, hogy a magasságos Isten szent Ajándékát örömmel és hálával szorítsa a szívére egyenesedett föl, fogadta karjai közé a Gyermekeket, és örömkönnyeket sírva dicsőítette Istent.