Ki kap szamárkenyeret, s egyáltalán, mi az? Boldogok-e a kárókatonák? Mi történik a padlásra száműzött lommal? Kalász Márton legújabb kötete a gyerek- és a felnőttkor határvidékére röpíti az Olvasót. Az 1934-ben született Kossuth-díjas, Magyar Örökség díjas, nemrégiben a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett szerző nyolcvanadik életévén túl is megújul, hiszen az ifjúsági irodalom műfajban korábban csak egy regényét olvashattuk.

Most egybegyűjtött verseiben is a rá jellemző műgonddal, választékos nyelvi erővel, helyenként többféleképpen értelmezhető sorokkal rajzol elénk egy világot, amelyben a fiatalok és az idősebbek egyaránt találhatnak néhány otthonos zugot, megragadó képet és gondolatot. Az élményt Sinkó Veron értő illusztrációi teljesítik ki.

RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

Madárlátta

Hoztuk táskába –
Ki látta, ki látta?
És ha táskába,
hogy látta, hogy látta?
Egyszer, tavaly, kiszedtük,
nappal megsüttettük –
így látta, így látta.
És hogy látta, elröpült?
Apa fejénél fütyült.

[…]

Alma, körte, szilva

Gyönyörű szem alma ágon illegel.
Mesebéli madár vihené csak el.

Gyönyörű szem körte fűben meglapul.
Körülkántálják a rigók: tullulúl.

Gyönyörű szem szilva fénynek integet.
Kék szárnyú madár a szél, visz, visz levelet.

[…]

Télire

Kövér az alma,
fér-e kalodába?
Kaloda? Nem való oda,
jobb neki kaskába.

A kaloda kaloda,
kaskát elviszik haza
kocsin, téli szánon –

polcról önti illatát
       tavaszig,
tölti az éji szobát
       hajnalig,

kellemes az álom.