A szerző a Mi atyánk vezérfonalát követve olyan útmutatást igyekszik találni az imádkozni vágyó ember számára, ami mai kérdéseinket komolyan veszi, és mindeközben a kétezer éven átívelő keresztény örökség hangsúlyait is hűen képviseli.

A kötet az imádságot először mint Isten uralmának a keresését, aztán mint kérést, és végül mint szemlélést láttatja. Az első rész azt a fajta imádságot járja körül, amelyben figyelmünket az istenkeresés köti le. A második részben a hangsúly önmagunk feltárására helyeződik, amikor is az ember szükségei szerint kér, küzd és zörget imáiban. A harmadik megközelítésben aki imádkozik, amint éppen van, átadja magát Istennek.

Akik Jézussal együtt imádkoznak, bármilyen keresztény egyház tagjai is legyenek, egészen közel találják magukat egymáshoz. Erre utal az is, hogy a kötet a Harmat-, az Örökségünk Kiadó valamint a Sarutlan Kármelita Nővérek közös gondozásában jelent meg.

Amikor a Szentírást olvassuk, legkomolyabb döntésünk az, hogy ragaszkodunk-e a már megismert világhoz és saját magyarázatunk addigi kereteihez, vagy magunk mögött hagyjuk a beláthatót, és szembesülünk Isten jelenlétével, azzal a világgal, ahol ő az Úr. Ez az átlépés éppen annyira felszabadító, mint amennyire rémisztő. Mindennél jobban vágyunk Isten felségterületére, de be kell vallanunk ettől is félünk a legjobban, mert zsigeri szinten tudjuk, hogy ott már nincs hatalmunk.

[…]

Isten gyakran megpróbálja azokat, akik őt szeretik, hogy megerősödjön vele való kapcsolatuk. Ha egy nehéz döntésben Istennel megyünk tovább, erősebbé válunk. Így lesz kísértésből próba. Isten azt is jóra fordítja, amit a gonosz gyalázatos célokra akart használni. Luther ezért mondta, hogy a Sátán olyan kutya, melynek lánca Isten kezében van. Életünkben a Sátán tevékenysége is istenkapcsolatunk részévé alakulhat. Néha Isten küldi a gonosz szellemeket szolgái életébe, hogy alkalmat adjon arra, hogy Isten iránti eltökéltségüket megerősítsék (Jób életében és néhány ószövetségi próféta és király esetében ezt látjuk). Bele-belevisz lélekpróbáló helyzetekbe, de nem hagy minket erősebben megkísérteni, mint amit kibírnánk. És a próbával együtt a „a kimenekedést” is megadja a kimenekedés útja pedig az, hogy Istent válasszuk.