„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.”
(Ézs 40,30)

Túl sok ingert, információt, feladatot, elvárást ömleszt ránk ez a mai pörgő világ. Nem kell szégyellni, hogy néha elegünk van mindenből és mindenkiből. Rengeteg energiát vesztegetünk el arra, hogy elfedjük, kozmetikázzuk magunkat, hogy ezt ne vegyék észre rajtunk. Mások viszont egyáltalán nem takargatják, hanem rázúdítják arra, aki a közelükben van: „Hagyjatok békén!”

Egyik megoldás sem jó.
Akkor hát mit tegyünk?

Például ezt a könyvet is elolvashatjuk, s ötleteket meríthetünk belőle a megpihenéshez, az igazi felüdüléshez, majd a fölkeléshez, újrainduláshoz, vagyis a szelíd változáshoz.

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.”
(Ézs 40,31)

Tanulnunk kell

A puszta arra jó, hogy önmagunkat vizsgáljuk, és ne másokat vádoljunk. Ne a körülményeket, a helyzetet okoljuk, hogy nem volt mit tenni, mint gonosszá lenni. A kudarcainkat, a rossz döntéseinket, a gonosz tetteinket és következményeit nekünk kell viselnünk.

Be kell látnom, hogy felelős vagyok a helyzetemért, azért is, ahova jutottam, amibe kerültem, ahol vagyok. Ha nem vállalom a felelősséget, akkor még mindig gyermek vagyok, még nem vagyok felnőtt. A felnőtt embernek az az egyik legfontosabb tulajdonsága és legnehezebb terhe, hogy felelősséget vállal magáért. Azért, amiben van, ahogyan él. A múltjával és a jelenével együtt.

Az embernek valójában az a nagy, igazi feladata, hogy megtanulja, hogyan kell élni. Hogyan lesz egészséges és értékes ember. Hogyan lesz belőlünk igaz, tartalmas és érett ember? Úgy, ha Jézus iskolájába iratkozunk be újra.

„Tanuljátok meg tőlem…” – ajánlja Jézus. Kiknek mondja? A fiataloknak? Nem éppen. Azoknak javasolja, akik a tanítványai akarnak lenni. Akik azt mondták, hogy követik a Mestert. Felnőtt embereknek, sőt, volt közöttük néhány öregedő ember is.

„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29) Nagy tudományt tanított Jézus. Be kell látnom a hibáimat, a hiányaimat és a gyengeségeimet. Azt, hogy segítségre szorulok. Sőt, azt is meg kell tanulnom, ami még nagyobb tudomány a nagykorúságára büszke embernek, hogy segítséget kérek.