Hol rejtőznek a házastársi konfliktusok gyökerei? Miként lehetünk úrrá az eltérő neveltetésből, temperamentumból, kommunikációs szokásokból fakadó nehézségeken? Hogyan hozhatunk kölcsönös megelégedéssel közös döntéseket?

A pszichológus szerző a házasság keresztény felfogásából kiindulva gyakorlati példákkal, a Bibliából vett idézetekkel és saját tapasztalataival illusztrálva elemzi a különböző kommunikációs stílusokat és konfliktuskezelési stratégiákat. Részletesen ismerteti a konfliktusmegoldás vereségmentes módszerét, melyet bárki elsajátíthat. A javasolt feladatok elvégzése közelebb segíti a párokat ahhoz, hogy házasságuk mindennapjaiban „mindketten nyerjenek”.

A szerző meggyőződése, hogy a házasság megfelelő „karbantartással” – minden ellenkező vélekedéssel szemben – „földi paradicsom” lehet még a nagyon különböző alkatúak számára is.

A legfontosabb szabály: Ne akarjuk megváltoztatni a társunkat! Fogadjuk el őt olyannak, amilyen. Azt szeretnénk, ha a társunk úgy reagálna, sőt úgy is gondolkozna, ahogy mi. Ez még nem lenne baj. A problémát az okozza, ahogyan meg akarjuk őt változtatni. Legtöbben úgy kezdünk hozzá, hogy rámutatunk a hibáira, és felnagyítjuk a gyengeségeit. Ez a hibakeresés azonban nemcsak hogy nem hoz változást, de még növeli is társunk ellenállását.
Akit kritizálnak – még ha jogos is az észrevétel – úgy érzi, hogy támadják, ezért ösztönösen védekezni kezd. Sokféleképpen védekezhetünk. Vagy ellentámadásba lendülünk, és mi is felnagyítjuk társunk hibáit, vagy visszahúzódunk, és érzelmi falakat építünk magunk köré. Sok férj a teljes közöny falát építi ki, hogy megvédje magát felesége állandó zsörtölődésétől. A feleségek pedig sokszor visszahúzódnak saját világukba, hogy elmeneküljenek férjük folytonos bírálatai elől.

[…]

A házastársi kapcsolatban a felek vagy érettebbé válnak, vagy leépülnek. Egy boldogtalan kapcsolat nagyon ritkán hagyja érintetlenül az embert. Senki sem kerül ki sértetlenül egy válásból. A kudarc érzése, az érzelmi fájdalom és az irányvesztés állandó sebhelyet hagy, bárhogyan is próbáljuk elfedni azt. Az érzelmi elhidegülés esetében ez éppúgy igaz, mint mikor a házasság ténylegesen is válással végződik. Ha két ember úgy él együtt, hogy nincs köztük valódi, meghitt kapcsolat, személyiségük leépül. A válás természetesen nem megoldás, mert a következő kapcsolat ugyanúgy meghozza a maga konfliktusait, még ha más okok is játszanak közre. Az egyetlen megoldás, hogy megtanuljuk, hogyan kell megoldani a házassági konfliktusainkat úgy, hogy mindketten győztesen kerüljünk ki belőlük.

[…]

– Osztjuk-e férjünk érdeklődését?
Ez nem azt jelenti, hogy értenünk kell az autószereléshez, vagy az elektromossághoz. Sőt. nem is kell aktívan részt vennünk társunk kedvteléseiben. (Nem hiszem, hogy Joy kedvéért be kellene iratkoznom egy foltvarrás tanfolyamra!) Az viszont fontos, hogy érdeklődést mutassunk kedvenc elfoglaltságai iránt. Nem árt, ha utána olvasunk a könyvtárban, vagy elbeszélgetünk az egyik szurkolótársával, hogy meglephessük férjünket a tájékozottságunkkal. Érdeklődjünk tőle a kedvenc focicsapatáról, olvassuk el az eredményeiket a sportrovatban, és beszéljük meg vele!
Minden hozzáállásunkon múlik. Ha társunk kedvelt időtöltéseit „időpazarlásnak” vagy értelmetlennek tartjuk, ez azt jelzi számára, hogy figyelmünkre sem méltatjuk, amit ő fontosnak tart. Úgy fogja érezni, hogy lenézzük az ő elfoglaltságait (még ha ez nem is igaz), és végül kimaradunk életének egy jelentős részéből.
Az érdeklődés, a támogatás és az elismerés nem kíván hozzáértést vagy aktív részvételt, csak azt az igyekezetet, hogy valóban társai legyünk egymásnak.