Ennek a kis verseskötetnek még hagyományos írógéppel készített második példányát körülbelül hat évvel ezelőtt kaptam Édesanyámtól.

Mind a három gyermekének adott egy- egy példányt szellemi és lelki hagyatékként, de nem fűzött hozzá semmilyen ünnepélyes kommentárt. Így én ráérős nagyvonalúsággal kezeltem ezt az ajándékot, gondolván, hogy amíg Édesanyánk él, a szóbeli üzeneteire kell figyelnünk, az írásbeli üzenetek „birtokbavétele” még várhat. 2013. január 8-án bekövetkezett halála után azonban égető vágy fogott el, hogy verseit olvasva újra találkozzam vele.

És csodákra találtam…
Minden verse egy – egy igazgyöngy, melyet az élete elevenjébe hullott fájdalom, vagy öröm porszeme köré növesztett.

Testvéreim nevében is szeretettel ajánlom a kedves olvasóknak.