Avilai Szent Teréz fő művei mellett számon tartjuk az ún. kisebb műveit. Ezek közül az egyikben az „Énekek énekéről” elmélkedik, mégpedig Isten és az emberi lélek vonatkozásában.

Az Énekek énekének szavaival csak azok tudnak Istenhez fordulni, akik égnek az Őiránta való szeretettől. A szerelmest pedig az értelmi okfejtések nem tudják lekötni. Ezért írja Szentünk, hogy „a szeretettől lángoló, mámoros lélek nem kíváncsi” a bölcselkedő beszédre, hanem szerelmes szavakra ragadtatja magát, amelyekkel megközelítheti mindazt, amit megél. A szentáldozás a csúcs, amelyben az örök Istenség egyesül a véges emberrel, és örök életet ajándékoz neki. – „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53) – mondja Jézus.