A keresztény világfelfogás az egyént kívánja elsősorban kiteljesíteni úgy, hogy miközben szolgálja őt a társadalom (család, nemzet, állam és egyház), felnőve majd ő is családja, nemzete, állama és egyháza felemelkedésén munkálkodik szorgosan. És ehhez a legbiztosabb út önmagunk alakítása, a magunk és nemzetünk hibáinak ismételt gyomlálása. Azért, hogy olyan férfiak és nők legyünk, akik újra és újra megküzdenek férfiúi és női identitásukért, betöltendő hivatásukért.

Kulcskérdés tehát az emberi identitás az emberiség jelene és jövője számára. Nők, férfiak, szülők, gyermekek, adott nemzet fiai, nevelői és vezetői számára egyaránt a helyes eszményt állítja elénk e könyvecske, melyet nemcsak az olvasottság, de még inkább a vallott eszmény áldozatos szolgálatának hús-vér tapasztalata hitelesít.

Jó szívvel ajánlom e kötetet mindazoknak, akik sejteni vélik, hogy e téren is vissza kéne térni a dolgok természetéhez, vagyis a normalitáshoz.

Kuminetz Géza atya

„Mi dolgunk a világon? Küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért.” – vallotta Vörösmarty. Horánszky Nándorné ezt tette egész életében. Szellemi hagyatéka, élén e könyvvel, ma is időszerű

Ifj. Tompó László