„Óh legforróbban szerető szent szív, fedezz kérlek engem mint leghatalmasabb fegyver, mint legnagyobb hatalom, hogy el ne veszítsem a mennyországot, melyet a megtért bűnösök számára készítettél. Óh alázatos béketűrő szent szív! Hallgasd meg könyörgésemet, rejts el engem szent szívedbe, hogy örökké téged bírhassalak. Amen.” (Orosz István)

Orosz István az esztendő menetének sajátos archaikus megélésével 1905-ben Mária neve napján él át látomást. E könyvecske az Istenközelség pünkösdi lángjával az imádkozás rendjét nyújtja, és aszerint halad: reggeli és esti imádságok, szentmise alatti imádságok és énekek, zsolozsma, hajnali órára, ájtatosság a nap adott óráiban, litániája, olvasója, Jézus Szent Szíve Társulat ájtatosságai a templomban, ájtatos énekek Jézus Szent Szíve tiszteletére, Jézus Krisztus fájdalmas szenvedése, melyet szent vállán elszenvedni kegyes volt. Orosz István önéletírásában 15-16 éves koráról írta, hogy ha egy kis ideje volt, mindjárt az imádkozást végezte, „félrevonultam, hogy senki se lássa, csak a Mindenható”. (Limbacher Gábor)