Zaklatott világunkban sokszor vágyunk nyugalomra. Anselm Grün a csönd erejéről ír ebben a könyvben. Lelkünk békéjének és nyugalmának forrását segít megtalálnunk, azt a csöndes belső teret, ahol Istennel találkozhatunk. A népszerű bencés lelkiségi író a tőle megszokott közérthető stílusban mutatja be a szerzetesi hagyomány e fontos témáját. Olvasóinak könnyen elvégezhető gyakorlatokat és szemléletes gesztusokat tanít istenkeresésük útján.

Aki valóban elkezd hallgatni, az érezni fogja, hogy a hallgatás mekkora feladat. Aki hallgatni akar, annak el kell engednie önmagát. Azt is tapasztalni fogja, hogy ez ellen igencsak tiltakozik a bensőnk, mert természetünkből adódóan ragaszkodni kívánunk magunkhoz, és Istent inkább a tökéletesedésünk eszközeként szeretnénk használni, semmint hogy rábízzuk a tökéletlenségünket.

Túl komolyan vesszük magunkat, a gondolatainkat és az érzéseinket, a gondjainkat és a nehézségeinket – ahelyett, hogy Istent annyira közel engednénk, hogy már csak ő legyen fontos számunkra.

A hallgatásnak az a célja, hogy nyitottabbá tegyen bennünket Istenre, hogy Isten lelke be tudjon hatolni életünk eseményeibe, gondolkodásunkba és cselekedeteinkbe.

A hallgatásnak áttetszővé kellene tennie bennünket Isten Szentlelke számára, hogy Isten átvehesse a vezetést. Nem mi határozzuk meg az életünket egoista szűkösséggel, hanem maga Isten Lelke az, akinek hallgatásunkban átadjuk magunkat, Őreá bízzuk magunkat.