Minden ember szíve mélyén ott kísért a gondolat: vajon apa szeret engem? Mert az apák sajnos kivonultak (sok esetben) a család életéből, főleg a nyugati kultúrában. Mindenféle kisebb-nagyobb dologgal elfoglalják magukat, mert úgy gondolják, hogy a gyereknek nincs rájuk szüksége. Pedig ő adhatná meg a tartást, a gerincet, a határozottságot, a céltudatot, a felelősségvállalást és még sok minden mást gyermeke életéhez. Emiatt a felnövekvő „gyermekek”, mint egy kormány vesztett hajó a tengeren, úgy csaponganak az életben. Félnek a felelősségvállalástól, az élet kihívásaitól, a magánytól, s nem találják életük értelmét. Mindnyájan vágyakozunk rá, hogy feltétel nélkül szeressenek minket.

A két szerző – apa és fia – utat mutat ebben a könyvben, hogy megismerjük az örömhírt: VAN ATYÁNK, aki határtalanul szeret bennünket. A gonosz lélek mindent megtesz, hogy elhomályosítsa az Atya felénk áradó szeretetét. Aki legyőzi a gonosz hazugságait, s kitárulkozik az Atya szeretete előtt, annak az élete megerősödik. Megtapasztalja azt a határtalan örömet, hogy az én Atyám elfogad, törődik velem, gondot visel rám és egy csodálatos országot készít számomra.

Ajánlom különösen azoknak, akik szenvednek az apai szeretet hiányától.

(Katona István atya)