A Jézus bevonulása és Tamás apostol hitvallása között eltelt két hét az üdvösségtörténet legsűrűbb eseménysorozata, mindannak az összefoglalása és megkoronázása, amit Isten tett az ember üdvösségéért. A Bibliában minden részlet Jézusra, elsősorban halálára és feltámadására mutat. Értették ezt azok, akik szertartásainkat összeállították. A görög szertartás szent írói talán másoknál gazdagabban, a szabadon csapongó képzelet jámbor hitével, a képzettársítás – hitem szerint: szentlelkes – szellemességével citáltak ide minden bibliai gondolatot, ami Jézus kimenetelével, felmagasztalásával kapcsolatba hozható.

Évtizedeken át figyeltem az eseményekben szereplő személyek lelki világát, bibliai és lélektani szempontból elemeztem azok viselkedését, akik közvetlen kapcsolatba kerültek Jézus húsvétjával. Mindenkiben magamat fedeztem fel, a cselekedeteim rugóit, bűneimet és gyengeségemet, és azt a teljesen egyéni szeretetet, ahogy Jézus az ő példájukkal személy szerint rajtam akar segíteni.

Félelem és reménykedés, gyávaság és hősködés vette körül a húsvéti misztériumot Jézus mellett is; sokan hosszú vívódás és megalázódás árán hitték el, hogy feltámadt. Ezt a belső küzdelmet és a Jézusból minden helyzetben áradó erőt és méltóságot szeretném az olvasóhoz közelebb vinni ebben a könyvben.