A huszonnyolc bibliai történetet tartalmazó kiadványnak köszönhetően a kisgyermekek is megismerkedhetnek az Ó- és Újszövetség legfontosabb szereplőivel és eseményeivel. A ma már klasszikusnak számító történeteket a díjnyertes olasz illusztrátor, Daniele Fabbri lenyűgöző képei keltik életre, melyek egyedi légkört és különleges nézőpontot teremtenek.

Ádám és Éva választása

Ádám és Éva az édenkertben éltek, és nagyon boldogok voltak.
Isten arra kérte őket, hogy nevezzék el a teremtményeket, és gondoskodjanak róluk. A kert telis-tele volt ízletes gyümölccsel és zöldséggel, ők pedig mindenből bőséggel ehettek. Egyetlen fa termését kivéve.
– Minden fa gyümölcséből bátran ehettek, kivéve azt az egyet, amelyik a kert középen áll. Ha a rossz és jó tudásának fájáról esztek, meg kell halnotok! – figyelmeztette őket Isten.
Egy napon egy kígyó környékezte meg Évát, és suttogni kezdett a fülébe:
– Tényleg azt mondta Isten, hogy nem ehettek erről a fáról? Pedig milyen finomnak látszik a gyümölcse! Nem is haltok meg, ha megkóstoljátok! Sőt! Tudni fogjátok, hogy mi a rossz, és mi a jó. Olyan okosak lesztek, mint Isten!
Éva közelebbről is szemügyre vette a fát. Valóban ínycsiklandozó gyümölcsökkel volt tele. Leszakított egyet, és beleharapott. Aztán Ádámnak is adott belőle. Hirtelen mindketten rádöbbentek arra, mit is tettek.
Többé nem érezték azt a békét, amit előtte. Engedetlenekké váltak Istennel szemben. Rájöttek, milyen érzés elárulni valakit, és lelkiismeret furdalás gyötörte őket. Szégyenükben elbújtak teremtőjük és barátjuk elől.
Isten állatok bőréből készített nekik ruhát, majd örökre kizárta őket a csodálatos kertből.

[…]

Az özönvíz és a szivárvány

Amikor végre elállt az eső, a bárka az elárasztott föld felett lebegett a vízen.
Egy idő után a víz apadni kezdett, majd a hajó egy hegy tetején feneklett meg.
Amint a föld megszáradt, Isten azt mondta Noénak, hogy nyissa ki a bárka ajtaját. Az állatok kiözönlöttek, és boldogan kerestek maguknak új otthont a megtisztul földön.
Noé hálát adott Istennek, amiért megmentette őket az özönvíz pusztításától, majd csodálkozva tekintett fel az égre, ahol egy ragyogó szivárvány nyújtózkodott.
– Valahányszor megpillantod a szivárványt az égen – magyarázta Isten –, emlékezz az ígéretemre, hogy soha többé nem árasztom el özönvízzel a földet!