Jelen kötet az elmúlt kétezer év keresztény irodalmának egyik legfontosabb műve. Avilai Szent Teréznek adatott meg az a különleges kegyelem, hogy ebben a művében összefoglalást adjon a keresztény misztika teljességéről. „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” – írja Szent Pál. S erre nemcsak a misztikusokat hívja meg Isten, hanem mindenkit. A kegyelmet mindenkinek megadja, ezt a belső átalakulást mindenkiben véghezviszi – aki átadja Neki az életét. A misztikusok csak abban különböznek a többiektől, hogy ők ezt a folyamatot belsőleg is meg tudják tapasztalni, és ha még arra is kegyelmet kapnak, be is tudnak róla számolni. Avilai Szent Teréz mindent megkapott.

10. Úgy tűnhetne, mintha az öröm és az ízelítő ugyanaz lenne, de akkor miért teszek ilyen különbséget a nevekben? Szerintem nagy különbség van köztük, noha talán tévedek. Hogy mit értek ezen, azt az ezután következő negyedik lakásban mondom el, minthogy ott kell majd elmagyaráznom valamit az ízelítőkről, amelyeket ott ad az Úr, tehát jobb helyen lesz ott. Noha fölöslegesnek tűnik, mégis lehet majd valami haszna, hogy ha jobban megértitek, melyik dolog mi, erőfeszítést tehessetek rá, hogy a jobbat kövessétek. Nagy vigasztalás az a lelkeknek, akiket Isten elvisz oda, és zavart okoz azoknak, akik úgy érzik, mindenük megvan, de ha alázatosak, köszönetet fognak mondani érte.

[…]

3. Sokszor hallottátok már, hogy Isten szellemi módon jegyességre lép a lelkekkel. Áldott legyen az Ő irgalma, hogy ennyire meg akarja alázni magát! Noha durva hasonlat, nem találok mást, amellyel megértethetném, amit mondani akarok, mint a házasság szentsége. Noha különbözik tőle, mivel ebben, amiről beszélünk soha nincs semmi olyan, ami ne lenne szellemi. A testi házasság nagyon távolt áll ettől, mert az Úr által adott szellemi örömök és a házasulandókra váró örömök ezer mérföldre vannak egymástól. Mert itt minden szeretet, amelynek működése olyan tiszta, finom és édes, hogy el sem lehet mondani – de az Úr nagyon is jól tudja érzékeltetni velünk.