Milyen a ferences gazda(g)ság? Áldozhatnak-e az újraházasodottak Ferenc pápa szerint? A gyónás Luthernél és a mai gyakorlatban. Kit nevezünk terroristának? Ki számított idegennek az Ószövetségben? Mi az intuitív ítélet? Mi újat mond még ma is egy 126 éves pápai körlevél? Mit mond az ökológus a Laudatosi’ enciklikáról? Mit, hogyan és miért véd a teremtésvédő pasztorálteológus? Hogyan kommunikál Ferenc pápa az „oroszlánok” között? Ezekre a kérdésekre is választ kap az Erkölcsteológiai Tanulmányok 18. kötetének olvasója. A témák szerteágazóak, de csak azért, mert az élet ilyen. Aktuális erkölcsteológiai kérdésekről olvashatunk hagyományos katolikus keresztény alapokra építve.

Ha a Maslow-piramist mint az emberi szükségletek rendszerét tekintjük, két szint is el lehet helyezni a terrorista kórképét: egyrészt az elismerés iránti szükséglet, másrészt pedig a közösségi hovatartozás szintjén. Az ideológia célt ad az életének, az erőszakos cselekmény által sikeresnek érzi magát, a csoport esetében pedig nagyon erős kohéziót biztosít a közös cél és a közös frusztráltság elnyomottság érzése, valamint a küldetéstudat. Freud találóan mutat rá arra, hogy az, amit másokban gyűlölünk, sokszor nem más, mint amit saját magunkban nem tudunk elviselni. Hasonlóképp alkalmazva J Lacan (†1981) Freud-tanítvány, francia pszichoanalitikus tükör-elméletét, mely szerint az agresszív ember, a terrorista nem reálisan szemléli önmagát, elidegenedik a valótól, és ez az, ami akár már kora gyerekkorától kezdve generálja benne a destruktív hajlamokat: a terror a gyűlölet gyermeke.