Szent Ágoston hívő áhítattal közeledik a zsoltárok szövegéhez, amelyet szent szövegnek tekint, csak ritkán tesz kritikai megjegyzést a fordításról. Tudja, hogy a Szentlélek művét tárja fel hallgatóságának, amely misztériumokat tartalmaz. Zörget, és megmutatja, hogy a zörgetőnek ajtó nyílik; aki keres, talál, ha nem fölényesen és önmagát igazoló erőszakkal akarja megfejteni a titkot. Ágoston arra tanít, hogy a zsoltárokban az Egyház hangját halljuk: a Fő és a Test, Krisztus és a hívők imádságát, amely hol egy, hol több szólamban szólal meg. Ez a hang önmagában misztérium: néha nehéz megmondani, hogy az Úr Krisztus imádkozza-e a zsoltárt, vagy teste, az Egyház.

Mindazonáltal a Vőlegény Krisztus és a Menyasszony Egyház szerelme hitelesíti a közös hangot.

Igazak és gonoszok most együtt élnek

10. Ezért a vesződség és jajgatás és könnyhullatások után, mivel nem maradhat eredménytelen, amit olyan buzgón kért attól, aki minden irgalmasság forrása, és nagyon igaz, amit mond: Közel van az Úr a megtört szívűekhez, a sok nehézség után a jámbor lélek – ami az Egyházat is jelentheti – jelzi, hogy meghallgatásra talált.

Nézd csak, hogyan folytatja: Távozzatok tőlem mind, akik gonoszat cselekedtek, mert meghallgatta az Úr sírásom hangját. – Ez lehet prófécia, mert eltávoznak majd, azaz elkülönítik a gonoszokat az igazaktól, amikor eljön az ítélet napja. De történik már most is, mert jóllehet ugyanazokon az összejöveteleken vannak jelen, mégis cséplés helyén, a szérűn már szétvált a mag és a pelyva. Igaz, a magok még a pelyva között rejtőznek: így tehát együtt forgolódhatnak, de a szél nem kaphatja föl egyformán őket.

[…]

Valamennyien felebarátai vagyunk egymásnak

2. Nehogy valaki úgy gondolkodjék, testvérek, hogy a keresztény felé igazat kell mondania, a pogány felé pedig szabad hazudni. A felebarátoddal beszélsz. Felebarátod pedig az, aki veled együtt Ádámtól és Évától született. Valamennyien felebarátok vagyunk a földi születés alapján; de másként vagyunk testvérek a mennyei örökség reménye alapján. Felebarátodnak kell gondolnod minden embert még mielőtt keresztény volna. Nem tudhatod ugyanis, hogy kicsoda Isten előtt, és nem tudod, kinek ismeri őt eleve Isten. Mert akit kinevetsz, hogy köveket imád, egyszer csak megtér, és Istent imádja, mélyebb vallásossággal mint te, aki kevéssel előbb nevettél rajta.

Vannak tehát rejtett felebarátaink azok között, akik még nincsenek benn az Egyházban, és vannak, akik titokban távol vannak tőlünk benn az Egyházban.
Tehát mi, akik nem ismerjük a jövőt, tekintsünk mindenkit felebarátnak, nemcsak a halandó emberség alapján, ami ugyanolyan sorsot jelent mindegyikünknek, hanem az örökség reménye alapján is, mert nem tudjuk, ki lesz abból, aki pillanatnyilag semmi.