Elmélkedések az evangéliumról

Szerző: Prohászka Ottokár

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-963-69664-9-2
Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 720
Méret: 145x205 mm
Kötés: keménytáblás

5800 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Több mint 80 évvel az első megjelenés után újra kapható ez a páratlan mélységű lelkiségi könyv, Prohászka püspök legismertebb műve. A közel 500 rövid fejezet, elmélkedés Jézus életéről úgy, hogy szinte együtt járjunk az Úrral, benne élünk eseményekben. Igazi lelki mű, amelyről egy méltatója azt írta: ha térdelve olvassunk-imádkozzuk végig, úgy megismerjük Jézust, mintha vele élő tanítványai lennénk.

A kötetben szereplő több ezer idegen nyelvű idézethez, kifejezéshez részletes magyarázó szótárt készítettünk, amelyet a könnyebb használat végett külön kötetben jelentettük meg.

262. „Íme, mi mindent elhagytunk”

a) „Akkor felelvén Péter, mondá neki: Íme, mi mindent elhagytunk és téged követtünk; mi lesz hát velünk?” (Mt 19,27)

„Minden elhagytunk” – mondja Péter – halászkunyhóz, hálót, sajkát, mindent. Nem gazdagságot, állást, rangot, de azt, ami szabadságunkban, hozzák való közeledésünkben, veled való egyesülésünkben akadályozhatott volna. Mi lesz tehát velünk? Királyok lesztek, és világot ítéltek! Mindenről lemondani nagy tett; aki ezt megteszi, megdicsőül, megítéli s megszégyeníti a röghöz, ingerekhez, élvezetekhez tapadt világot. – Le kell mondanom 1. mindarról, ami bűnre visz és csábít; 2. az önmegtagadást azzal a szándékkal kell gyakorolnom, hogy az a lelkiséget, a szabadságot, az Istenhez való közeledést mozdítsa elő bennem. Az önmegtagadás fokain közeledünk Istenhez; ezek a mi királyi székünknek lépcsői. Menjünk bízvást föl is rajtuk.

b) „Jézus pedig mondá: Bizony mondom nektek, hogy ti, kik engem követtetek… és mindaz, ki elhagyja házát, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy fiát, vagy szántóföldjét az én nevemért, százannyit nyer és az örök életet fogja bírni.” Nemcsak apostoloknál, hanem mindenkinél sürgeti az evangélium a lemondást s az odaadást Istenért. – Jó a lemondás; a szakítás a földdel a nagy lelkek útja; ezt ki nem törölhetjük az evangéliumból. – Szülő, férj, feleség tán zokon veszik, kíméletleneknek nézik Krisztus e kijelentéseit, de ne ütközzenek meg ezen; testben hozunk áldozatot lélekért; életben, egészségben, vagyonért, tudásért, tehát ugyancsak a tökéletességért. – Ne higgyünk a lágymeleg csitítóknak, kik elidegenítenek az áldozatos iránytól; ne hallgassunk a szirénekre, Ellen Key-féle szentimentális idealistákra, kik arra buzdítanak, hogy „éljük ki magunkat”. Nincs lelki műveltség erős áldozat nélkül. Az élvezetvágy a népek elfajulását vonja maga után. Elsősorban tehát ennek letörésére nevelem magamat.

c) A szebb, nemesebb élet még inkább sürget áldozatokat. Hozzuk meg ezeket mély átérzésével annak, hogy Istenért hozzuk, a Fölség kedvéért. Ez a mi dicsőségünk, ha dicsőségére valamit adhatunk vagy tehetünk; nagy a mi tartozásunk; örüljünk, ha hálából neki valamit fölajánlhatunk; rémes a mi adósságunk; érezzük magunkat boldogoknak, ha engesztelésül valamiről lemondhatunk. A brabanti gróf elment a keresztes haddal a Szentföldre, s magával vitte feleségét, és mialatt ő hadakozott, felesége a betegeket ápolta Jeruzsálemben. Idő múltával vissza kellett térnie hazájába, de felesége ott akart maradni és kérte őt, hogy hagyja ott, s ő tovább is fog Istennek s a betegeknek szolgálni. „Hogy hagyhatnálak itt – szólt a gróf –, hisz nem élhetek nélküled.” De az csak tovább rimánkodott. Végre a pátriárka elé került az ügy, s ez mélyen megilletődve az asszony áhítatától, szintén kérte a grófot, hagyná ott feleségét. S mikor már semmi sem használt, s a gróf továbbra is vonakodott, a pátriárka Krisztus vérének egy kőre száradt cseppjét – a jeruzsálemi egyház reliquiáját – ajánlotta föl a grófnak cserébe feleségéért. Ez hatott. E kincsért a gróf szíve kincséről lemondott. – Mit nem tennék én is Krisztus véréért, a kegyelemért, Krisztusnak hasonlóságáért?!

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?