A lefekvés ideje különleges alkalom a gyerekek életében. Ilyenkor egy kupacba gyűlik a család egy esti puszira, beszélgetésre és lélekmelengető mesére. A bátorságról, becsületről, furfangról, megbocsátásról, reményről és szeretetről szóló kalandok felidézése alkalmat kínál a szülő-gyermek kapcsolat erősítésére és a gyermek életének formálására.

Bob Hartman, hivatásos mesemondó gondos odafigyeléssel válogatta a darabokat ebbe a gyűjteménybe a világ minden tájáról, és sok játékos ötlettel szolgál a felolvasás színesítésére és a hallgatóság bevonására.

Az Év Gyermekkönyve-díjas Kállai Nagy Krisztina illusztrációi még varázslatosabbá teszik a kedves és humoros történeteket, életre keltve a szereplőket – embereket, állatokat és a mesevilág szülötteit egyaránt.

Némelyik mese talán ismerős lesz az olvasó számár, de bízom benne, hogy ki-ki sok újat is talál majd közöttük, s – hozzám hasonlóan – örömmel csodálkozik majd rá e történetek szépségére és arra, hogy kultúrától, nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül mennyire hasonlóak az álmaink és az értékeink. Polcoljuk hát fel a párnákat, tereljük gyermekeinket a takaró alá, és vegye kezdetét közös utazásunk „egyszer volt, hol nem volt” időkbe és „az Óperenciás-tengeren túli” vidékekre!

(Bob Hartman)

Nyuszi és Tigris megmentik a világot

Tigris hatalmas volt és félelmetes! Éles karma, még élesebb foga és gyönyörű csíkos bundája volt. De bármennyire jól festett is, az eszével nem dicsekedhetett.
Nyuszi ezzel szemben kicsi volt, és cseppet sem ijesztő. Mókás, hosszú fület és púderpamacs farkat viselt, de az esze legalább olyan gyorsan járt, mint izmos lábai.
Tigris semmire sem vágyott jobban, mint hogy felfalhassa Nyuszit.
Nyuszi ezzel szemben arra vágyott leginkább, hogy senki ne egye meg.
Egyik este, ahogy Nyuszi éppen margarétát legelészett vacsorára, Tigris meglepte őt. Keresztülkergette a dzsungelen, át a mezőn, majd beszorította egy mély szurdokba.
Nyuszinak nem volt menekvése. Csapdába esett. Úgy döntött hát, hogy gyors lábai helyett inkább gyors eszére próbál hagyatkozni. Mellső lábait széttárva nekivetette a hátát egy nagy sziklatömbnek, s így várta, hogy Tigris beérje.
– Na, most megvagy! – üvöltötte a Tigris. – Szinte már a számban érzem a nyúlhús ízét!
– Felfalhatsz – felelte kimérten Nyuszi –, de előbb el kell rántanod ez elől a szikla elől a hátam mögött.
– Na és? Mi tart vissza attól, hogy megtegyem? – kérdezte tétován Tigris.
– Csak az, hogy ez a sziklatömb tartja az egész világot – válaszolt Nyuszi. – Valahogy elindult, de szerencsére itt voltam, hogy feltartóztassam. Ha azonban elmozdulok innen, továbbgurul, és maga után rántja az egész világot!
– Hű, a mindenit! – felelte Tigris. – Erre nem is gondoltam!
– Megmondom, mit tegyünk – ravaszkodott Nyuszi. – Mi lenne, ha tartanád helyettem a sziklát, amíg segítségért futok?
– Ez csak természetes – egyezett bele a riadt Tigris. – Végtére is, egyikünk se szeretné, hogy elguruljon a világ.
Nyuszinak nem kellett kétszer mondani. Elfutott, de nem ám segítségért, hanem egyenesen a biztonságot adó nyúlüregbe, s egész úton hangosan kacagott.