Ez az első alkalom, hogy Elvira anya, az egész világon elterjedt Cenacolo Közösség alapítója elmeséli rendkívüli élettörténetét: hivatását, a fiatalok érkezését, sajátos pedagógiájának kialakulását, a Cenacolo Közösség alapértékeit és fejlődését.

„Én csak egy szegény, egyszerű nő vagyok, akit az irgalmas Isten arra hívott, hogy hajoljak le a mai fiatalok sebeihez. Sem kellő tanultsággal, sem műveltséggel nem rendelkezem ahhoz, hogy mélyenszántó és nagy ívű beszédet tartsak, de nagy öröm tölt el, amiért igazán tanúsíthatom, hogy én vagyok az első, aki csodálkozik mindazon, ami a mai napig végigment közösségünk életében. Hogyan találhattam volna ki én egy ilyen történetet? Én vagyok az első, aki ámulva nézem, és örülök, hogy részese lehetek. Minden anélkül történt, hogy észrevettem volna, fejest ugrottam Isten irgalmasságába, nekigyürkőztem, hogy szeressek; szeressek, szeressek… és szolgáljak!” (Elvira anya)