Mi történne, ha egy szép napon különös kisfiú tűnne fel az óvodában - aki nemcsak hasonlít a kis hercegre, de ő maga az?...

Álmodjuk tovább a világirodalom egyik legszebb történetét!

Amikor az egyik üzletbe bementek, hogy ruhát vásároljanak a kis hercegnek, a tulajdonos Erika nénihez lépett.
– Asszonyom! Én a gyermekdivat királya vagyok! Láthatja, a mi üzletünkben az összes mesefigura ruhája megtalálható, vagy a ruháinkon látható. Van itt például kötény Micimackóval, nadrág „á la Mickey Mouse” és így tovább. Mintha láttam volna valami mesekönyvön ezt a ruhát, de biztos vagyok benne, hogy nem Walt Disney-figura. Adja el nekem ennek a ruhának a gyártási jogát kizárólagos felhasználási joggal. Jó pénzt fizetek érte!
Erika néni zavarban volt. A ruhát nem ő tervezte hogyan adhatná el?
– Ezt önt ne zavarja!
– Mit akar csinálni a ruháimmal? – kérdezte a kis herceg.
– Gyermekekkel nem tárgyalok, én komoly ember vagyok! Ki vagy te egyáltalán?
– A kis herceg vagyok, és a negyedik bolygón, ha nem is szívesen, de tárgyalt velem az üzletember – jegyezte meg a kis herceg.
– Micsoda?! Megelőzött valaki?!
– Nyugodjék meg, az az üzletember csillagokban „utazott” – szólt közbe Erika néni.
– Akkor az enyém a ruha! Mert nekem jutott eszembe először a birtoklása! – kiáltotta a divatkirály.
– Mit akar csinálni a ruháimmal? – kérdezte ismét a kis herceg.
– Ne zavarj, én komoly ember vagyok, és nem kell hozzá sok idő, már minden gyermek „á la kis herceg” ruhában jár óvodába. Ha nem akarja egy összegért adni, társuljon be az üzletbe! – fordult ismét Erika nénihez. Maga is meggazdagodik, ha társul velem!
– Te is fiókodba zárod a cetliket? – kérdezte a kis herceg.
A divatkirály fölöttébb bamba arccal bámult a kis hercegre, majd egyszerre felderült az arca, mint akinek „leesik a tantusz”.
– Nagyon bájos a kicsike! – mondta nevetve. – Cetlinek nevezi a pénzt! Nem, kisfiam! – magyarázta a kis hercegnek. Bankba teszem, hogy ott kamatozzon nekem, amíg újra befektetem…
– Tehát fiókba zárja – emlékezett a kis herceg a negyedik bolygó üzletemberére.
Erika néni azonban továbbra is óvónő akart maradni, és nem akarta eladni, ami nem az övé.
– Ha azt hiszi, ezzel bármit is megakadályoz, nagyon téved! Engem nem lehet feltartóztatni, ha üzletről van szó! Biztos vagyok benne, hogy nincs még szabadalmaztatva. Majd én szabadalmaztatom!
– Menjünk, kicsim – vágta el az üzletelést Erika néni, majd otthon megnézzük együtt „A csodálatos Mary Poppins” történetét, és abból megtudod, mire jó a bank…
Sok csomaggal, szatyorral a kezükben, végre hazaértek.
Amint becsukódott az ajtó mögöttük, a kis herceg aggodalmaskodva nézett fel Erika nénire.
– Ugye, ez a divatkirály nem lesz az én apukám? – kérdezte.
Erika néni nevetve nyugtatta meg a kis herceget.
– Úgy látszik, mégsem lesz olyan könnyű Erika néninek apukát választania számomra! – gondolta magában a kis herceg.