A Mária Rádió tanúságtevőinek vallomásait tartja kezében az olvasó. Ez már a második kötet, amely bátorítani akar minket, hogy merjünk közelebb lépni Istenhez, fogadjuk szívünkbe és engedjük, hogy Ő vezessen bennünket.

Egy amerikai lelkipásztor azt írta: „meg lehet bocsátani, ha a keresztények közül valaki ügyetlen, oktalan, de ha a szívében nincs égő tűz Isten iránt, azt nem lehet megbocsátani.” Ezek a szavak elgondolkodtatóak.

A könyvben közölt tanúságtételek égő szívű keresztényekről szólnak. Olyanokról, akikben – a legtöbb esetben – Isten iránt hidegség, távolságtartás, sőt tagadás volt. De mégis eljött a pillanat, amikor a Szentlélek meglátogatta őket, és elárasztotta világossággal az életüket. Ezt nagy fordulatként élték meg. A bennük lévő háborgó tenger lecsillapodott és helyette csendesség, béke és öröm töltötte el őket.

Minden tanúságtétel Isten-bizonyíték. Hirdeti, hogy Jézus itt van velünk, szeret minket, és kész arra, hogy a legmélyebb szakadékból is kimentsen bennünket. Hirdeti azt is, hogy vannak közöttünk csodálatos emberek, akikben van bátorság szembefordulni a világgal és elhagyni a rossz utakat. Ugyanakkor nagy vigasztaló erő is van benne. Mert általa megszületik bennünk a remény, hogy mi is részesei lehetünk az újjászületés kegyelmének. Mi is beléphetünk Isten Országának boldog közösségébe. Ez a remény hitünk alapja.

Van is erre egy konkrét példám. Egyik rokonommal beszélgettünk interneten. Azt írta nekem, hogy úgy látja, én már fanatikusan vallásos vagyok, mert csak Istenről tudok beszélni, és ez már szélsőséges. Úgy tudtam róla, hogy ő is vallásos, jár templomba, egyházi iskolában tanult. Megkérdeztem tőle, hogy ő miért hisz Istenben. Azt válaszolta, hogy azért, mert úgy nevelték. Azt gondolom, hogy ez a magyarázat. Így nevelték, de nem látja azt a mélységet, ami miatt az én hitemre azt mondja, hogy az fanatizmus.

[…]

Nekem az első Fülöp kurzus hatalmas élményt nyújtott. Ott nagyon erős áttörést kaptam, belső átélést, ami igazából azt jelentette, hogy hihetetlen erő töltött be. Nem tudtam mit kell tennem ezzel az erővel és örömmel, ami most bennem van. Menjek ki, aztán markolak bele a betonba, vagy mit rendezzek át? Hú, akkor nagyon bekattant nekem, hogy Szentlélek ereje azért jön, hogy hirdessük krisztust, kimenjünk, és tényleg rendezzük át a világot. Ez a szeretet ereje!

[…]

Meglepő, hogy miket tudnak a sérültek nekem tanítani Istenről. Például amikor egyszer megkérdeztem tőlük, hogy a feltámadt Krisztus vajon miért evett együtt a tanítványaival, akkor azt a választ kaptam, hogy azzal eszünk együtt, akivel összetartozunk. Nagyon-nagyon jól tudják, hogy az, hogy Krisztus leült és együtt evett a tanítványaival azt jelentette, hogy hozzátok tartozom, közétek tartozom. Ezt azt hiszem, hogy tőlük tanultam meg a maga mélységében. Nagyon szeretek együtt imádkozni velük, kész imaiskola.