Egy híres magyar költő írta le, hogy mennyire szeretett a falusi nagymamájához menni gyermekkorában. A nagymama szoknyájának zsebeiben mindig volt édesség, dió, mindig ölbe kapta az unokáit, adott a zsebek kincseiből, aztán pedig megnyílt a szája és a szíve. A történet mindig ugyanarról szólt: a betlehemi csillagról, a gyermek Jézusról, a pásztorokról, a királyokról. Ez a költő idős korában így emlékezett vissza minderre: „Nagymamám ölében mindig Karácsony volt!” A legmélyebb emlékek, a szívünkbe örökre beíródó történetek a Biblia történetei, az imádság szavai. Ezek tanítanak meg szeretni, ezek töltik meg a szívünket jósággal, békével.

Ezért nagy kincs a Dr. Oláh Dezső által készített lovári-magyar hittankönyv. Hiszen az ember csak az anyanyelvén tud igazán szívből imádkozni, álmodni, a legmélyebb dolgokat kimondani. Az egyház szeretne segíteni a cigány nyelv megőrzésében, és abban, hogy a roma gyerekek szívébe kitörölhetetlenül belevésődjenek a Biblia igazságai, mélyen elültetődjön a hit békéje és öröme!