A közösségi élet különböző szintű megújításának többféle ismert útja létezik. Ezekben azonban közös, hogy egyfajta határozott elképzelés, hosszú távú (általában több évre kiterjedő), tervszerű gondolkodás jellemzi őket. A tervszerű pasztoráció gyakorlata általánossá vált a világegyházban a II. Vatikáni Zsinatot követő időszakban. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a különféle szintű és pasztorális területre vonatkozó, dokumentált tervek sokasága.

A szerző pasztorális tervezésről szóló írásának több célja is van. Egyrészt előmozdítani a tervezéssel kapcsolatos szemlélet szélesebb körű elterjedését azok között, akik kisebb vagy nagyobb egyházi közösségek életéért felelősek. Másrészt átfogó, ugyanakkor gyakorlatias képet adni magáról a tervezésről, annak céljáról, fogalmáról, szemléletéről és folyamatáról, hogy még több közösség merje felvállalni a jövőben a hosszabb távú, Isten szándékait kereső, tervszerű közösségi megújulást.