Odo Casel OSB (1886-1948) 1905-től Maria Laach bencés közösségének szerzetese, az apátság liturgikus intézetének vezetője, a németországi liturgikus megújulás egyik fő személyisége, számos lelkiségi mű szerzője.

Az örök Isten menyegzőt készített Fiának, és abba mindnyájunkat meghívott menyasszonyának. Erről szól Odo Casel legismertebb könyve; de nem rendszerező előadásban, nem is elvont fogalmú beszédben, hanem olyan szabályosan visszatérő módon és képes beszédformában, mely a Szentírásnak, a liturgiának és az egyházatyáknak a sajátossága.

A misztérium szó valósága egy ünnepi misében ragadta meg a szerzőt, amikor fiatal szerzetesként Maria Laachban tartózkodott. Egyik levelében így írt erről: „Mégy csak egyet kell hozzátennem… azt, hogy a misztériumtan első intuícióját egy ünnepi mise liturgiájában éltem át. Élet csak életből származhat. Persze megerősödött ez a felismerés Szent Jusztinosz vértanú tanulmányozásakor.” Casel attól az áldozatünnepléstől kezdve nem hagyta el a misztérium szót, mert e kifejezés valósága soha többé nem szakadt el tőle.