Ruth Burrows az angliai Quidenham kármelita kolostorának nővére, számos nagy sikerű lelkiségi könyv szerzője.

Akárcsak más írásaiban, Ruth nővér ismét hitünk alapjaira világít rá. Megható és személyes formában sűríti össze Isten élethosszig tartó felfedezését. Istenét, aki nagyobb „vallásos” törekvéseinknél, nagyobb félelmeinknél és reményeinknél – a Biblia Istenét, aki az, aki, és az lesz, aki lesz, aki örökké úgy él és munkálkodik, mintha nem lenne semmi fontosabb, mint mi, az Ő összezavarodott, jelentéktelen, önbecsapó és felfoghatatlanul szeretetre méltó teremtményei.

„Nyakamba borult és megcsókolt” – a tékozló fiú példabeszédében olvasott isteni Atya szerető gesztusa jelentette Ruth nővérnek az ismeretlen szeretet megtapasztalását, amely az erő és a vigasztalás forrása. Isten szeretete ismeretlen szeretet az ember számára, mert – a földi viszonylatban szokatlanul – teljesen ingyenes, semmit nem kell tennünk, hogy kiérdemeljük, egyedül csak nyitott szívvel befogadnunk.

Ha egzisztenciálisan átéljük az isteni ingyenes szeretetet, abban Teremtőnk valóságával találkozunk, aki irgalmas, könyörülő és jóságos. Ekkor többé már nem elvont fogalom lesz számunkra, hanem maga az Élet, aki megajándékoz önmagával, és akit mi is tovább ajándékozhatunk az Ő végtelen kegyelméből.

Az Úr nem volt a szélben, a tűzben, a földrengésben. Vajon bennük volt valaha is? Nehéz elképzelni, hogyan lehetett bármiféle hitet ébreszteni, hát még szélesebb körben valamelyest elfogadtatni meggyőző természeti csodák nélkül. Az ilyesmi értette meg az emberekkel Isten félelmetes hatalmát és fenségét, azt a képzetet keltve, hogy félni kell tőle, és veszélyes, ha nem veszik komolyan.

Az egyistenhitért vívott küzdelem arról szólt, hogy a világ fölötti uralmat nem tulajdoníthatták senki másnak, csak Izrael Istenének. Feltételezték, hogy más istenek is léteznek, de egyik sem olyan, mint az Úr. Legalább kétszáz év telik el, míg Deutero-Izajás örömteli, győzedelmes bizonyossággal hirdetheti az egyedüli Istent, ég és föld Teremtőjét, a végtelenül hatalmas, fenséges, könyörületes és szépséges Istent.

A tiszta hitért folytatott küzdelem régi időkre nyúlik vissza. Bárhogyan működött is Isten a múltban, mostantól az emberi elme és szóbeliség törékeny, ingatag eszköze által nyilvánítja ki magát, ami állandó kihívást jelent a hit számára. Végül is lángba borult hegyek, parancsra váró földrengések nem igényelnek további bizonyítást. Az érzékeket meggyőzték: „Igen, az Úr az Isten!”