A szerző néhány nagyon egyszerű, és mindenki számára hozzáférhető útmutatást kíván adni. A közösségi imádság, különösen az Egyház liturgiájában való részvétel, nagyon fontos része a keresztény életnek, és egyáltalán nincs szándékában alábecsülni. Azonban főként a személyes imáról beszél, mert igazából ott találkozunk a legtöbb nehézséggel. Ráadásul a személyes imádság nélkül félő, hogy a közösségi ima felszínessé válik, és nem tud kibontakozni teljes szépségében az értékeinek megfelelően. A liturgikus és szentségi élet, ha nem táplálja az Istennel való személyes találkozás, és nincs annak szolgálatában, unalmassá és terméketlenné válhat. A világ nehéz időszakon megy keresztül és talán egyre nehezebb korok jönnek el. Emiatt is még inkább szükséges meggyökerezni az imádságban, ahogy arra Jézus hív minket az evangéliumban:

„Virrasszatok hát, és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt” (Lk 21,36).