Az Égről és a Földről

Szerző: Jorge Bergoglio & Abraham Skorka

Cimkék: Ferenc pápa

Kategória: Interjú
ISBN szám: 978-963-34907-6-1
Kiadó: Holnap Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 184
Méret: 175x245 mm
Kötés: keménytáblás

3300 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Részletes könyvajánló

Ferenc pápa és Skorka rabbi gondolatai a családról, a hitről és az Egyház szerepéről a 21. században.

Jorge Mario Bergoglio bíboros, akit 2013. március 13-ka óta Ferenc pápaként ismer a világ és Abraham Skorka rabbi, a Buenos Aires-i Latin-Amerikai Rabbiképző Szeminárium vezetője, régi jó barátok. Mindketten állhatatos hívei a vallások közötti párbeszédnek, amelyen keresztül közös horizont jöhet létre.

Az égről és a földről elmélyült beszélgetéssorozat eredménye, amelyet felváltva tartottak a püspökségen és a Benei Tikva zsidó közösségben. A találkozó során számos „égi és földi kérdést” vitattak meg: Isten, a fundamentalizmus, az ateisták, a halál, a holokauszt, a homoszexualitás és a kapitalizmus csupán néhányazok közül a témák közül, melyekről a Katolikus Egyház feje, Róma új püspöke és a hazájában közismert Skorka rabbi véleményt nyilvánít.

11. Az eutanáziáról

Bergoglio: A mi erkölcsünk is azt diktálja, hogy azokban az esetekben, amikor már jól látszik a vég, minden szükségeset tegyünk meg, az ilyenkor szokásos módon. Biztosítani kell az élet minőségét. Az orvostudomány ereje a menthetetlen eseteknél nem annyira abban rejlik, hogy valaki három nappal vagy két hónappal tovább éljen, hanem abban, hogy a szervezete minél kevesebbet szenvedjen. Senki sincs arra kötelezve, hogy rendkívüli módszerekkel meghosszabbítsa az életét. Ez az emberi méltóság kárára lehet. Más viszont az aktív eutanázia: az gyilkosság. Azt hiszem, az eutanáziának mostanában van egy burkolt formája: az egészségbiztosító társaságok egy bizonyos kezelésig fizetnek, és aztán azt mondják, „Isten segítsen rajtad.” Az öregeket nem úgy gondozzák, ahogy kell, ők már mehetnek a selejtbe. Az ilyen beteg olykor se gyógyszert nem kap, se a szokásos ellátást, és ebbe hal bele.

Skorka: Abban nyilvánvalóan egyetértünk, hogy semmi olyat nem szabad tenni, ami sérti az emberi méltóságot. Az eutanázia kérdése nagyon nehéz téma, mert valóban vannak olyan emberek, akik rettenetes állapotba jutottak, és valamilyen módon azt kérik, hogy rövidítsék meg az életüket. Az aktív eutanáziából az következik, hogy abszolút urai vagyunk a testünknek és a létünknek; mi éppen emiatt nem fogadjuk el. Mert hiszünk abban, hogy létünk gazdája, bár szabad akaratot adott nekünk, továbbra is Isten. Amikor valaki öngyilkos lesz, azt mondja, hogy egész lénye őhozzá tartozik, hogy ő maga dönt az életéről és a haláláról. Ez nagyon nagy istentagadás.

Bergoglio
: Volt idő, amikor az öngyilkosok nem rendeztek temetési szertartást, mert nem folytatta útját a cél felé, önkényesen befejezte az utat. De, ami az öngyilkost illeti, olyan ember ő, aki nem tudott felülkerekedni az ellentmondásokon. Nem utasítom el őt. Isten irgalmasságára bízom.

[…]

18. A nevelésről

Bergoglio: Én sem értek egyet azzal, hogy olyan hittanórákat tartsanak, amelyek diszkriminálják azokat, akik nem katolikusok. De abban hiszek, hogy a vallásnak jelen kell lennie az iskolai oktatásban, az osztályokban átadott sokoldalú ismeretanyag egyik elemeként. Szerintem az is diszkriminatív, ha nem beszélnek a vallásról, és nem tanítják az élet és a történelmi események vallásos szempontból történő értelmezését, mint ahogy a tudományok szempontjából történő értelmezést tanítják.

Skorka
: Egyetértek önnel: ha egy vallástól elveszik az oktatás lehetőségét, akkor nagyon sokat elvesznek tőle. Persze természetes, hogy a részletes oktatást mindenkinek a saját plébániájában vagy közösségében kell megvalósítania. De a zsidó vallás alapja – amely aztán a kereszténységben fejlődött tovább, meg az iszlámban is – az ember dicsőítése, mint olyan lényé, amely az ösztönein túllépve is tud viselkedni. A vallás azért fontos az oktatásban, mert megerősíti azt a tudatot, hogy az ember fenséges lény, mindenki önmagában az. Az állami közoktatási intézményekben kell, hogy legyen valamiféle hitoktatás, mert annak legfőbb szerepe az, hogy értékeket közvetít. Amint bevezetik Isten fogalmát, az antropocentrikus szemlélet kissé háttérbe szorul. Ha nem beszélnek Istenről, a gyerekek olyan képet kapnak, hogy minden az emberek által történik, saját magunknak köszönhetően. Ha bevezetjük a vallásos változatot, utána már bármilyen más témát különböző módon tárgyalhatunk.

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!