A gyermekek már 3-4 évesen érdeklődve figyelik, mi történik a vasárnapi szentmisén, s gyakran tesznek fel kérdéseket szüleiknek mindazzal kapcsolatban, amit látnak, hallanak. Vannak azonban olyan kicsik is, akik ilyenkor „unatkoznak”, és izgő-mozgó viselkedésükkel – ami valójában természetes – megnehezítik, hogy szüleik teljes odafigyeléssel vegyenek részt a szentmisén.

Ez a könyv óvodáskorúaknak mutatja be a templomot, a mise egyes részeit, az énekeket és az imádságokat. Természetesen nem teljes körűen, hiszen a gyermek még nem érthet meg mindent.

A képeskönyv egyszerű szavakkal, Fecske Orsolya kedves és élethű rajzaival, a gyermekek szemszögéből nézve írja le az eseményeket, így a szülők személyes hangvételű, könnyen érthető válaszokat adhatnak gyermekeik kérdéseire.


RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

A pap bácsi ezután felszólít minket, hogy kérjünk bocsánatot Istentől minden rosszért, amit hét közben elkövettünk. A felnőttek lehajtott fejjel állnak, és nekem is eszembe jut, mennyi rosszat tettem: elvettem a kisautót a barátomtól az óvodában, veszekedtem a testvéremmel, és nem fogadtam szót, amikor anya tegnap este arra kért, hogy rakjam helyre a játékaimat.

A szentélyben nagyobb gyerekek állnak, akik segítenek a pap bácsinak. ők a ministránsok. Felolvasnak, csengetnek, gyertyát gyújtanak, és sok mást tesznek, amit előtte meg kellett tanulniuk.

[…]

A pap bácsi ezután az oltárasztalhoz lép, kezébe vesz egy hófehér, kerek ostyát, ami valójában kenyér, majd a kehelybe bort és néhány csepp vizet tölt, és mindezt felajánlja Istennek. Utána hálát ad mindenért, amit Isten adott nekünk.

Apa azt mondja, ilyenkor én is felajánlhatom magamban a jó elhatározásaimat, vagyis hogy milyen jót szeretnék tenni a következő napokban, és hálát adhatok a sok jóért, amit a mi mennyei Atyánktól kaptunk.

Közben a ministránsok persellyel körbejárva összegyűjtik a híveik adományait. Anya ilyenkor nekem is pénzt ad a kezembe, amit bedobok a perselybe.