Jelen kötetben a kiadó Walter Nigg tizenegy nagy szent életével foglalkozó bevezető értelmezését, és három népszerű és időszerű szentről írt tanulmányát közli (Assisi Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz és Vianney Szent János).

Erről a könyvről írta Walter Nigg születésének századik évfordulójáról megemlékezve Gerhard Besier heidelbergi protestáns vallástudós: „A nevelő hatású író a ’nagy szentekről’ írt könyvében a vallások fölötti hagiográfiának új szemléletét mutatja be olvasóinak. Pszichológiai beleéléssel, a lelki dolgok iránti érzékenységgel és a nyelv virtuózaként új megvilágításban tárja az olvasók elé a kereszténység nagyjait, mint a jelen példaképeit.”

Már Ferenc kortársai is megtapasztalták ezt a különös rejtélyességet, ezért szemléltél őt szótlan csodálattal. Megdöbbentette őket a szentnek csaknem forradalmi föllépése, és ezt nem tudták beleilleszteni saját középkori életszemléletükbe. Borzadás és megütközés ébredt bennük a szenttel szemben. „Ó csodálatos eset, amilyenről korunk még nem hallott! Ki nem mereszti szemét, némán bámulva? Kilátott ehhez hasonlót?” – kiáltott fel már egyik első életrajzírója. „A három társ legendája” is szól arról a „határtalan bámulatról”, amely Ferenc láttára elfogta az embereket, siettek, hogy „lássák és hallják őt, mint egy más századnak emberét”. Bár ezt a rejtélyt lehetetlen volt megérteni, a „túlságosan merész” Ferenc mégis ellenállhatatlan vonzóerőt gyakorolt. „Ha egy városba érkezett, örültek a papok, zúgtak a harangok, ujjongtak a férfiak, velük együtt örvendtek az asszonyos, a fiúk vidáman tapsoltak, faágakat lengettek, és énekelve mentek eléje”. Kísérői úgy beszélnek róla, mint „egy másik világból való új emberről”.

[…]

A spanyol misztika csúcspontját Avilai Teréz, a világtörténelem nagy asszonyainak egyike jeleníti meg. Nem könnyű Terézről írni, és azok közül, akik ezt megpróbálták, csak kevésnek adatott meg, hogy az ő szellemében tegyék. Bármit mondunk is róla, semmi sem ér fel hozzá, mert alig van hasonlat, aminek ő ne felelne meg. A spanyol történelem legnagyobb órájában jelent meg, amikor országára rámosolygott a világhír. Becsületességével és büszkeségével – ami nem engedte meg, hogy bármilyen kezelésnek is alávesse magát, mert azt önmaga alábecsülésének tekintette – igazi spanyol alkat, akiben országa a spanyol mivoltnak legátfogóbb kifejezőjét ismerte fel. Nem ok nélkül lett Teréz Jakab apostol mellett Spanyolország nemzeti szentjévé.

[…]

Emellett – kívülről nézve – egyáltalában nem volt tiszteletet ébresztő személy. Agyonhasznált reverendájában, nem fényesítet parasztcipőjében külseje éppen nem volt megnyerő. Lényének félszegségét ő maga inkább kiemelte, mintsem elleplezte. Gyakran csaknem nevetséges megjelenésében nem volt semmiféle fenséges méltóság. Lehetetlen az arsi plébánost emberfölöttivé emelni. ha nem akarunk véteni azzal, hogy hamis képet rajzolunk róla, egyszerű falusi plébánosként kell ábrázolnunk. Más ábrázolás nem felel meg a valóságnak. Ezenkívül még valami esetlen vonás is ragadt rá. A világ szemében ostoba volt, aki még ahhoz sem értett, hogy valamit a saját hasznára tegyen.