A hely szelleme a keresztény építészetben

Szerző: Frédéric Debuyst

Kategória: Teológia
ISBN szám: 978-963-92264-6-7
Kiadó: Bencés Kiadó
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 200
Méret: 145x225 mm
Kötés: puhafedeles

3730 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

„… a »tér«-rel ellentétben a »hely« továbbra is főként egy konkrét, minőségi valóságot jelöl, amely sajátos és semmi mással fel nem cserélhető tulajdonságokkal rendelkezik.”

A szerző a szakrális művészet, a liturgikus teológia, a II. Vatikáni Zsinatot megelőző Liturgikus Mozgalom és a modern templomépítészet egyik legjelentősebb szakértője, a belgiumi Saint-André de Clerlande bencés perjelség szerzetese. Teológiai és filozófiai képzettsége a modern művészet iránti érzékenységgel párosul, s ez alkalmassá teszi őt arra a párbeszédre, amely nem csupán elméleti szinten, hanem a művészekkel folyó gyakorlati együttműködésben is igen gyümölcsöző.

A római genius loci e kiváltságos megnyilvánulása kisebb-nagyobb kerengőiben is fellelhető, sőt leginkább ezekben: San Giovanni in Laterano, San Paolo fuori le mura, Santi Quattro Coronati stb. Ezek kerengői kezdetben a bazilikális együttes vagy egy nagyobb átriumos ház különböző részeit összekötő elemek voltak: íme, a lenyűgözően bensőséges, monasztikus – és különösképpen a bencés – kerengők két lehetséges kiindulópontja.

Ilyenek azok a tágabb összefüggések, amelyek között Rómában kialakulhatnak az első keresztény helyek. Létrejöttükre jellemző az a kimagasló könnyedség, amely képes a meglévőhöz gyorsan új elemeket hozzátenni, és az a kreativitás, amely a város meghódítására indul. Láthatjuk, amint a konstantini kor első templomaitól kezdve körvonalazódnak a zárt tér és az axialitás sajátosan római témái, mind a centrális (keresztelőtemplomok és mauzóleumok), mind a hosszanti (bazilikális) terekben. Ahogy Norberg-Schulz írja, ezeknek az épületeknek a külseje a végsőkig lemeztelenített: semleges burok a hozzáértéssel tagolt belső tér körül. És ebben a városban, amely mind tereiben, mind emberi vonatkozásban ennyire mély értékeket hordoz, szemtanúi lehetünk a bensőségesség megkettőződésének – egy olyan minőségi mutációnak, amely mintha új életre szülné a „hely szellemé”-t.

[…]

A taosi ősi indián pueblo sok titkot őriz. Senki nem tudja pontosan megmondani a korát, csak azt, hogy a benne lakók évszázadok óta saját kezükkel időről időre újjáépítik. Az amerikai szakemberek nem kaptak engedélyt arra, hogy tanulmányozzák ezt a hatalmas, helyenként öt emelet magas együttest, amelynek szívében kétségtelenül egy vagy több nagyon ősi kultuszhelyiség is lehet. Itt sajátos vályogtechnikát alkalmaztak: lágy, szinte még folyékony vályogot használtak, amelyet rétegenként kentek egymásra, míg el nem érték a szükséges magasságot. A rétegek felhordása között kellő ideig vártak, hogy az előző réteg megszikkadjon. A teret kérgüktől alaposan megtisztított, egymás mellé szorított fatörzsekkel fedték le.

A ferences templomokban, például Taosban, Trampasban és Chimayóban (de a mai templomokban is) ugyanezt az építőanyagot használták, csak a vályogot előbb tégla formába vetették, és megszárították. A templom szélessége éppen akkora, amekkora a leghosszabb fatörzs, amit találtak. E templomok egyik figyelemreméltó jellemzője a nagyon szép megvilágítás, amely a szentély és a hajó közötti magasságkülönbséget kihasználó ablakokon keresztül árad. Végül a díszítést kell említenünk: különösen is a nagy polikróm oltárképeket, amelyek egy eredeti, élettel teli hagyománynak megfelelően apró szoborfülkékkel és festett szobrokkal vannak tele. Mindez kiegészül a kis, lírai egyszerűségű, változatos homlokzatokkal, és így olyan bájos alkotás születik, amely könnyedén talál otthonra a tájban.

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?