Jel, amelynek ellene mondanak

1978 Nagyböjtjén fenti címmel tartott lelkigyakorlatot VI. Pál pápának és környezetének Karol Wojtyla bíboros, a későbbi II. János Pál pápa. Gondolta-e, hogy amit egykor Simeon mondott a Szűzanyáról (Lk 2,34), majdan rajta is beteljesedik? Mert egyrészt világszerte kiérdemelte sok ország vezetőinek és egyszerű embereinek tiszteletét, megbecsülését valamint a fiatalok millióinak rajongó lelkesedését; tanításával, majd betegségének szemmel látható súlyosbodásával, főként pedig utolsó éveiben megmutatkozó testi elesettségével ellentmondást váltott ki sokakból. Nem valószínű, hogy váratlanul érte, 1984-ben, a szenvedésről írt enciklikájában is természetesnek tartotta, hogy „mindenki megkérdi magától a szenvedés értelmét, s a maga emberi szintjén is keres a kérdésre. Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy csaknem mindenki jellegzetesen emberi tiltakozással és a saját „miért”-jével reagál a szenvedésre. S persze Istennek és Krisztusnak is gyakorta felteszi a kérdést.”
Krisztusnak az teszi föl a kérdést, aki hisz benne.


Tartalom:
• Jel, amelynek ellene mondanak
• Az ember szíve titok
• Az élet tisztelője
• Hadviselés a gyöngék ellen
• A szenvedések földjén
• Erő a gyengeségben öröm a szenvedésben

„Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését.” (Boldog II. János Pál pápa)