A világszerte legismertebb magyar szent nő II. Endre király és a tragikus sorsú, merániai Gertrúd leányaként született 1207-ben, valószínűleg Sárospatakon. Négyéves korában elszakították szüleitől és hazájától is örökre. Türingiába vitték, és – az akkori szokásnak megfelelően még kisgyermekként – eljegyezték Hermann őrgróf és Zsófia grófné fiával, Hermannal, hogy a későbbi házastársak együtt nevelkedjenek. A kislány hamarosan közkedveltté lett jóságával és mindenki iránt gyakorolt adakozó szeretetével. A főhercegné viszont aggódással nézte leendő menye mély vallásosságát, és azt is, hogy milyen együttérzést és segítőkészséget tanúsít az egyszerű nép iránt.

Kora ifjúságát két súlyos gyászeset árnyékolta be: édesanyja meggyilkolása (1213-ban), majd vőlegényének váratlan halála (1216-ban). Erzsébetet ezután elhunyt vőlegénye öccsével, az őt addig is nagyon kedvelő Lajos őrgróffal jegyezték el. Szerelmük csodálattal töltötte el rokonságukat és ismerőseiket egyaránt. Erzsébet a „szerelmes asszony”, alig tudott meglenni férje nélkül. Amikor Lajost uralkodásának gondjai elszólították a várból, sokszor elébe lovagolt. Az ifjú őrgróf pedig egyre erősödött hitében, látva hitvesének buzgó Isten- és emberszeretetét. Az áskálódók hiába igyekeztek éket verni közéjük. A „rózsacsoda” legendája szerint Erzsébet kenyeret vitt kedvelt szegényeinek, amikor elébe toppant Lajos. Amikor azonban asszonya szétnyitotta kötényét, rózsák illatoztak benne. A gróf megszégyenült, és többé nem szólt bele hitvese adakozásaiba, sőt követte példáját. A várban kórházat és menhelyet építettek. Szeretettel nevelték szerelmük gyümölcsét, három gyermeküket.

Férje 1227-ben elbúcsúzott tőle, hogy részt vegyen II. Frigyes császár keresztes hadjáratában. Erzsébet zokogva vált el tőle, mintha megsejtette volna, hogy itt a földön nem látja többé. Lajos a hajóra lépés előtt járványos betegségben elhunyt. Amikor Erzsébetnek megvitték férje halálhírét, azt hitte, nem éli túl. Csak hetek múlva tudta magát úgy ahogy összeszedni. Az Úr rendelkezésén megnyugodni tudó lelkületére jól jellemző a mondása: „A világon mindennél jobban szeretném visszakapni Lajost, de Isten akarata ellenére soha!”

Látva, hogy rokonsága nem nézi jó szemmel a várban maradását, leköltözött Eisenach városába. 1228-ban Marburgba költözött. Továbbra is gondozta a szegényeket, betegeket, főként a gyermekeket, sőt még a leprásokat is. Miután megismerkedett Assisi Szent Ferenc követőivel, belépett a harmadik rendjébe. Még annak idején Lajos bízta felesége lelki gondozását Konrád szerzetesre. Nagy szigorúsággal bánt Erzsébettel; még kis hibáiért is megostorozással sújtotta. Amikor szükség lett rá, Erzsébet szeretettel ápolta és gondozta lelki vezetőjét. Amikor II. Frigyes császár megkérte a kezét, nemet mondott. 1231 novemberében súlyosan megbetegedett, magas láz hatalmasodott el rajta. Mindössze 24 éves volt, amikor az örök hazába költözött. Marburgban temették el. Amikor három év múlva kiemelték sírjából, a hét választófejedelem vitte koporsóját, II. Frigyes pedig rátette a koronát. Már halála után négy évvel szentté avatta IX. Gergely pápa (1235-ben).

Ünnepe a világegyházban: november 17. Magyarországon: november 19.

• Szent Erzsébet
• Himnusz
• Árpád-házi Szent Erzsébet
• Az egyház könyörgései
• Fohászok
• Litánia Szent Erzsébetről
• Szent Erzsébet özvegyhez
• Árpád-házi Szent Erzsébethez
• Ima az ellenségekért
• Szent Erzsébethez
• Ima bajban és szenvedésben
• Kilenced Szent Erzsébet tiszteletére
• Ének