Blaise Pascal (1623–1662) születése 400. évfordulója ismét a sokoldalú tudós életére irányította a figyelmet világszerte. A gyermekkora óta törékeny alkatú ember a megfeszített munka következtében sokat gyengélkedett. Neurotikus betegség és vérkeringési zavarok jelei mutatkoztak rajta, később bénulás érte, s csakmankóval tudott járni. Csodával határos megtérése után a legfőbb célja az volt, hogy megtérítse azokat az istentagadókat, hitetleneket, akikkel Párizs előkelő tudományos köreiben érintkezett.

Amikor 1659-benmegfogalmazza a Könyörgések Istenhez a betegségek jó felhasználásáért című művét, melyet most imakönyvként közrebocsátunk, az addig hevesen vitázó tudós már egy megbékélt ember, aki elsősorban lelke üdvösségén munkálkodik.

Ferenc pápa Pascal születésének 400. évfordulójára kiadott apostoli levelében írja: „Pascal csodálatos életműve és Jézus Krisztusba oly mélyen elmerülő életének példája segítsen bennünket végigjárni az igazság, a megtérés és a szeretet útját. Mert oly rövid az emberi élet: Véghetetlen öröm egyetlen kínnal telt napért a földön.”