A hit védelme, az egyetlen üdvözítő tanítás, az egyetlen EGYHÁZ védelme, ami a lelkek mentését jelenti, éppúgy kiveszőben van a modern egyházban, mint minden ami hagyomány, ami nehéz, ami fáradságos, elgondolkodtató.

A hitvédelem nem ad hitet, már csak azért sem, mert a hit nemcsak az ész dolga, hanem az akaraté is és a kegyelem műve bennünk. A hitvédelem pedig csak az észhez szól és az ész oldaláról erősíti a hitet, bebizonyítja a hit ésszerűségét és megvédi azt az ellenkező nézetekkel szemben, megfelel a hit ellen felhozott nehézségekre. Megmutatja, hogy logikusan gondolkodó embernek el kell fogadnia a katolikus hit igazságait. Az emberiség nagy szellemeinek és a nagy konvertitáknak története mutatja, hogy aki elfogulatlanul az igazságot keresi, végül is a katolikus hitben találja azt meg. Ebből azonban nem következik az, hogy minden tévutat végig kell járnunk, ha el akarunk jutni az igazsághoz. Ha valaki arra hivatkoznék, hogy azért olvas hitetlen könyveket, barátkozik hitetlenekkel, mert „az ellenkező nézeteket is meg akarja ismerni”, azt felelhetjük: nem a tévedést kell megismernünk, hanem az igazságot, a téves nézeteket cáfolatukkal együtt, az igazsággal együtt kell megismernünk. Okos dolog volna-e a patikában az össze szereket végigkóstolni, hogy rájöjjünk, melyik tápszer, vitamin és melyik ártalmas méreg, vagy hogy a mérgek valóban ártalmasak-e?