A boldogság, amelyről Jézus beszél, nem külső körülmények függvénye, mélyen belül érinti az embert, hozzá tartozik. Nem azért vagyunk boldogok, mert van valamink, hanem mert vagyunk valamik. Annyira vagyunk boldogok, amennyire részesedünk az igazságban, a jóságban, az igazságosságban, az irgalomban… ami Isten.

Annyira vagyunk boldogok, amennyire Istenhez hasonulva, részesedésképpen igazak, jók, igazságosak, irgalmasok vagyunk. Így válik érthetővé, miért lehetünk boldogok akkor is, ha igazságtalanság ér minket. A boldogság nem azt jelenti, hogy nem szenvedünk el igazságtalanságot, hanem azt, hogy igazak vagyunk. Nagyon lényeges szem előtt tartani, hogy az életkörülmények nem játszanak döntő szerepet a boldogság tekintetében: csak az a döntő, hogy az Úrban legyünk. Aki az Úrban él, az boldog, aki az Úrban hal meg, az boldog, aki az Úrban szenved, az boldog, aki az Úrban szegény, az boldog.

ARNALDO PIGNA olasz kármelita szerzetes, 1963-ban szentelték pappá. Lelkiségi teológiát tanít több pápai intézményben Rómában. Hosszú éveken keresztül a megszentelt élet intézményeinek felállított pápai kongregáció konzulense volt. Számos könyve közül a legtöbb az imádságról szól.