A Luther-évben (2016–2017) a reformáció kezdetének 500. évfordulójára emlékeztek a keresztények. Ez alkalomból Szabó Ferenc SJ atya előadásaiban és tanulmányaiban felidézte a reformációt és a hozzá kacsolódó katolikus megújulást, amelynek egyik vezető magyar apostola Pázmány Péter (1570–1637).

Pázmány Péter életművének e kötet szerzője monográfiát szentelt a közelmúltban: A teológus Pázmány (1990), valamint Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében (2012).

Pázmány Péter, jezsuita esztergomi érsek, katolikus reformátor (nem ellen-reformátor) írásait tanulmányozva, megállapíthatjuk időszerűségét. Kiegyensúlyozott tanítása napjainkban, az ökumenikus párbeszéd előrehaladtával is szembeötlő. Fő művében, az Igazságra vezérlő kalauz több könyvében – keresztényi szeretettel – igyekszik „gyümölcsöző párbeszédet” folytatni a hitújítókkal, éspedig a közösen elismert Szentírás helyes értelmezését fogadva el kiindulópontul. A vitatott teológiai kérdésekben lényegében a Trienti Zsinat (1545–1563) tanítását követve, Pázmány Péter az ökumenizmus előfutárának tekinthető.

E kötet első részében a Luther-év kapcsán született, a katolikus álláspontot képviselő tanulmányok, a második részben történeti, egyháztörténeti és teológiai elemző írások találhatók. A harmadik részben olyan írásokat közlünk, amelyek bővebben fejtenek ki egy-egy lényegi kérdést, és így teljesebb képet nyújtanak Pázmány Péter életművéről, koráról, teológiájáról, lelkiségéről.