„Az egyházban nem tudunk egészségesen gondolkozni anélkül, hogy fel ne használnánk, amit a legszegényebbek mondanak nekünk a megalázott emberről, a megfeszített Krisztusról.”

A könyv egy katolikus pap hiteles és megrázó beszámolója a nyomor világáról.

Valamikor azt mondták a szegényekről, hogy piszkosak: „Nem tudnak mosakodni.” Ezt én is hallottam, gyerekkorom óta. Ma azt mondják: „Még azt sem tudják, mit kell kezdeni a fogamzásgátlóval.” Ezt is mondták már akkor is, amikor anyám fiatal volt, de csak a háta mögött. Mondták róla, mert öt gyermeket szült, akik közül négy maradt életben. De ma a szemébe mondják az illetőnek: „Asszonyom, inkább a terhességmegszakítás mellett kellene döntenie”, és mindezt a gyermekek füle hallatára. Az anyámra tett akkori megjegyzéseket sosem tudtam kiverni a fejemből, s ma is ugyanúgy égetik a szívemet. A mai gyermekek sem felejtenek. Megmarad bennük az az uralkodó érzés, hogy vétkesek, hogy olyan bűnöket követtel el, amelyekre sosem nyernek bocsánatot.

[…]

Számomra a szabad Isten olyan, mint a zuhatag, amely a totális szeretet aktusában magával ragad mindent, minden életet. Isten szemében az az ember szabad, aki egyetlen embert sem tekint érdektelennek. Minden akadályt félresöpör, amely útját állhatná önmaga odaajándékozásának és a másik megértésének. Isten szabadsága, hogy még a bűn sem jelenthet többé akadályt, és én mindig úgy gondoltam, hogy a forradalomnak is éppen ezt kell jelentenie: még maga a bűn sem gátolja meg Istent abban, hogy szeressen bennünket. Még a pokol sem lehet annyira borzasztó, hiszen Isten nem felejtheti el, hogy a gyermekei vagyunk.
Isten nem tehet másképp, mint hogy nyitott marad felénk. Ő egészen szabad arra, hogy nyitott legyen, s hogy ebben elmenjen a végsőkig. Számunkra élet-halál kérdés, hogy ebben kövessük őt. Nem tudok elképzelni olyan felszabadítási teológiát, amely ne Szent János kijelentésén alapulna: „Isten Szeretet.” És nem csak részben az. Ő nem más, mint szeretet. Ugyanígy akkor beszélhetünk az ember felszabadításáról, ha már ő maga sem más, mint szeretet; ha felszabadult minden alól, ami gátolja abban, hogy szeresse a másikat a legszegényebbet vagy a leggazdagabbat. Legutóbb talán nem válaszoltam kielégítően a forradalommal kapcsolatos kérdésre. Most azt mondhatom, hogy az ilyen, emberek közötti törés nem létezhet Isten szemében. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy ne legyen ilyen.