Thomas Keating a bencés hagyományt követő trappista rend tagja, aki több mint hatvan éve elkötelezetten járja a lelki élet útját, számtalan lelkigyakorlatot vezetett a középpontba vezető ima összefüggésében, s fáradhatatlanul igyekszik előmozdítani a világvallások közötti egyetértést. Az Egyesült Államokban, a Colorado államban működő Szent Benedek apátságban él. Ebben a széles körben nagy sikert aratott könyvében termékeny és alázatos tevékenységének eredményeit foglalja össze.

Keating atya szerint a lelki út olyan folyamat, amelynek során érzelmi, értelmi és fizikai téren egyaránt egyre átfogóbb kapcsolatba kerülünk Isten valóságával, amely jelen van bennünk, de érzelmeinkkel és gondolatainkkal nem tudjuk elérni, ha nem kötelezzük el magunkat valamilyen lelkiségi formának. A lelki út során hinni kezdünk abban, hogy Isten valóban bennünk lakozik, teljes lényével jelen van, s létünk minden szintjét új erővel tölti meg. Azt is felismerjük, hogy ez az erő jóindulatú, gyógyítóan hat és átalakít minket. Utunk során egyre nagyobb örömünket leljük abban, hogy Isten bennlakozásának ereje fokozatosan kibontakozik bennünk, s imaéletünket és cselekvésünket egyaránt fokról-fokra áthatja.

Ha kapcsolatban vagyunk a Lélekkel, akit tanácsadónak ismerünk el, annak az az első alapvető következménye, hogy belátjuk, meg kell változtatnunk (kisebb vagy nagyobb mértékben) a viselkedésünket. A Lélek megtanít arra, hogy viselkedjünk az Atya házában. Olyanok vagyunk, mint egy utcagyerek, akit egy rendkívül kifinomult család jótékonyságból magához vesz. A siheder nem tudja, hogyan kell viselkednie. A sáros cipőit felrakja az étkezőasztalra. Valakinek el kell magyaráznia neki, hogy nem szokás ilyen dolgokat tenni.

Hallottam egyszer az Ír Keresztény Testvérek közösségének egyik tagjáról, aki a rend fiatalkorú bűnözőknek fenntartott egyik házában tevékenykedett. Szörnyen meggyűlt a baja az egyik fiúval, aki hihetetlenül önfejű volt. Először is, a suhanc állandóan beleköpött a levesbe. A testvér minden lehetséges eszközzel megpróbálta meggyőzni, hogy ne tegyen ilyet, de mindhiába. Egy nap a fiú odalépett hozzá, és azt mondta: „Tudja, mi történt, testvér?” „Na, mi?” – kérdezte a testvér. „Jézus azt mondta, ne köpjek a levesbe.”

A tanács ajándéka nem korlátozódik a tökéletesekre és a jó magaviseletűekre, hanem mindannyiunkra hatást gyakorol, befolyással van a konkrét élethelyzetünkre, s szelíden, bár időnként nagyon is határozottan értésünkre adja, milyen magatartást kell tanúsítanunk.