Alkalmas-e, lehetséges-e egyetérteni azzal, hogy az elváltak és újraházasodottak a bűnbánat és az Eucharisztia szentségéhez járuljanak?

A kötet megvizsgálja az ószövetségi és újszövetségi tanítást a házasságról és az elválásról, végül zárásként, választ ad arra a kérdésre, mely a kötet címében is megjelenik: mit gondol minderről Jézus?

3.2.6. Irgalmasság és a „szív keménysége”

Jézus ily módon egy alapvető prófétai témát érint: a törvény hamis teljesítését. Amit Isten érint: a törvény hamis teljesítését. Amit Isten nem tűr, nem visel el, az azok álnoksága, akik a templomban a szertartást végzik, míg magánépületükben – hétköznapi teendőikben – áthágják Isten törvényét, az isteni tanítást. Olyan személyekről van szó, akiket Isten valójában nem érdekel, akik nem keresik Isten tetszését. Szakaszunk ily módon irodalmi és tematikus szempontból kapcsolódik Jézus és a farizeusok közötti vita Szent Máté evangéliumában megtalálható több epizódjához. Mindezeket a szövegeket bevezeti és megvilágítja egy, ugyanarra a pontra irányuló biblikus szöveg: „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem az irgalom” (Oz 6,6); Jézus a farizeusokkal való első két találkozásakor (Mt 9,13 és 12,7) ezt a mondatot idézi, amely ezért hiteles hermeneutikai értéket képvisel. Mindezek következményeként az első evangéliumban szereplő farizeusok kiváltképp „irgalmatlanoknak” mutatkoznak. Ezt látjuk azokat a helyzetekben, amikor az Úr, mindig prófétai szövegre hivatkozva, szemrehányással illeti őket. Az említették után még néhány szembetűnő példa:

„Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs” (Mt 15,7-9; vö. Iz 29,13).

„A gonosz, házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét” (Mt 16,4; vö. Oz 3,1).