Az ember eleve erkölcsi lény – nem az erkölcstanórák teszik azzá. Ahogy egészségessé sem az „egészségre neveléstől” válnak a gyerekek: eleve valamilyen többé-kevésbé egészséges vagy egészségtelen életmódot élnek, s az iskolában a különböző órákon csupán elmélyítik bennük az egészséges élet értékének tiszteletét, megtanítják az egészséges életvitelt, óvják őket az egészségre káros hatásoktól. Azaz nem egy idegen élétmódot erőltetnek rájuk, hanem az általuk (jó esetben) már ismert és a mindennapjaikban megélt egészséges életmódot segítik reflektáltabbá, tudatosabbá, tudományosabbá tenni.

Az erkölcsi nevelés is ilyen: a gyerekek már valamilyen erkölcsös életet élnek, s az erkölcstan órái ezt segítenek elmélyíteni, begyakorolni, megvitatni, azaz töményebbé reflektáltabbá tenni. Nem az erkölcstan tanára erőltet rá valami idegen dolgot, hanem a gyerek már erkölcsi lény – az erkölcstan a benne lévő erkölcsi igényességet, lelkiismeretességet szeretné karakteresebbé tenni.