Bár a mai közönség számára talán kevésbé ismert, Szent Cyprianus karthágói püspök (248–258) a korabeli kereszténység egyik legmeghatározóbb alakja volt és a latin nyelvű patrisztikus irodalom megalapozói közé tartozott, akire Szent Ágoston is követendő példaképként hivatkozik műveiben.

Munkásságának egy része, amely értekezéseit öleli fel, az Ókeresztény Írók sorozatban már magyar nyelven is napvilágot látott Vanyó László professzor úr fordításában.

Jelen kötet a püspök levelezését tartalmazza, amelynek darabjai egész életművét végigkísérik. Ám nem csak az ő életére vonatkozóan szolgálnak információval, hanem a harmadik századi kereszténység talán legmozgalmasabb évtizedének viszonyaiba is betekintést nyújtanak: a kibontakozóban lévő egyházszervezet megoldásra váró problémái, a minden addiginál nagyobb keresztényüldözés jelentette kihívások éppúgy felbukkannak bennük, mint az egyház önértelmezésére és mindennapi gyakorlatára kiható komoly teológiai kérdések, amelyek máig ható érvényű megválaszolásához sokszor éppen Szent Cyprianus járult hozzá a legnagyobb mértékben.