Ebben a könyvben semmiképp sem szándékozom teológiai vitákba bocsátkozni, csak Istenről akarok elmondani néhány egyszerű, apró gondolatot. Amint előző publikációimnál megtapasztaltam, mihelyt az ember Istenről kezd beszélni, kikerülhetetlenül paradoxonokkal szembesül. Ezért bizonyos szövegek azt a benyomást kelthetik, hogy ellentmondanak egymásnak. Meglátásom szerint az ilyen ellentmondások nem okoznak problémát. Isten soha nem engedi, hogy lezárt rendszerekbe csukjuk, a paradoxonok arra jók, hogy még inkább elfogadjuk: a valóság meghaladja felfogóképességünket. – Wilfrid Stinissen OCD

Amikor Isten annyira birtokába vesz valakit, hogy benne és általa azt tesz, amit akar, ezt a személyt misztikusnak mondjuk. A misztikus többé már nem irányítja a saját életét. Isten élteti, Ő tartja a gyeplőt. A misztika felülmúlhatatlan meghatározását Szent Pál adta meg: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus és énbennem” (Gal 2,20)

[…]

Isten azt akarja, hogy minden idők valamennyi embere jelen lehessen a kereszt áldozatában. Mindenkinek meg kell látnia, mire képes Isten szeretete. Senkit sem szabad kizárni ebből az isteni drámából, amely beteljesíti a Teremtés fölszabadítását. Az Eucharisztia alapításának célja: Jézus áldozata mindig legyen jelenvaló közöttünk. Máriával és Jánossal együtt mi is ott állunk a kereszt lábainál, és ihatunk közvetlenül Jézus átszúrt szívéből. Ily nagy a szeretet találékonysága!


[…]

Az Isten akarata szerint folytatott élet lehetősége mindig adott. Lehet, hogy néha nem tudod, mit kell tenned, hogy előre haladj. Bízd ilyenkor Őrá bizonytalankodásodat, fogadd el a szorongató sötétséget. Ha Isten és önmagad iránt teljesen őszinte maradsz, egy adott pillanatban fel fogod ismerni, mi a következő lépés, amelyet meg kell tenned.