Utoljára több mint két évtizeddel ezelőtt jelent meg hasonló kiadvány H. Bele Balassa tollából. Bátran állíthatjuk, hogy ez a mostani kötet, Balázs Károly gyűjtése minden tekintetben felülmúlja elődjét: összefogottabb, rendezettebb, sőt talán még szórakoztatóbb is.

Az első reagálás
Az első megnyilatkozás, úgy tartják, mindig a legőszintébb. Amikor Edward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt főtitkárának jelentették, hogy Karol Wojtylát, Krakkó érsekét pápává választották, a meglepett főtitkár a következőképp kiáltott fel:
– Jézus Mária! Valóban?
Valóban...

A szemlélődő életmód veszélyei

A szemlélődő életmódnak is megvannak a maga veszélyei. Szeghy páter meséli, hogy gráci magisztere, Bernardin atya még karmelita mértékkel mérve is fene goromba embernek bizonyult. Kivétel nélkül mindenkinek mázsás gorombaságokat vagdosott a fejéhez. Szeghy nem állta meg, s egy alkalommal minden bátorságát összeszedve rákérdezett:
– Magiszter atyám, az Isten áldja meg, miért olyan rettenetesen durva?
Bernardin atya elgondolkozott, majd csendesen így szólt:
– Tudod, fiam, a szemlélődő életmód következménye. Az teszi az embert faragatlan tuskóvá.

[…]

Az önérzetes harangozó

Egy dunántúli kisvárosban sok baj volt a katolikus templom toronyórájával: általában sietett, de a pontos időt sohasem mutatta. A plébános végül is a fővárosból hozatott egy híres órásmestert, aki aztán megreparálta.
A toronyóra néhány napig kiválóan működött, de aztán a hívek aggódva jelentették a plébánosnak, hogy a toronyóra megint csak siet, mégpedig most már vagy félórányit.
A plébános azonnal hívatta a harangozót, akinek a gondjaira lett bízva a frissen reparált óra:
– Mi a baj megint azzal az órával?
– Semmi baj, instállom.
– Hogy-hogy semmi, hiszen vagy fél órát siet?!
– Hát persze, hogy. Előbbre kellett taszítnom egy kicsinyt a mutatóját, hiszen csak nem hagyhattam, hogy a kálomistáké üssön előbb!