A svéd szerző története három pásztorról szól, akik, miután látták az újszülött Megváltót, nem elégszenek meg az egyszeri találkozással. Újra fel szeretnék keresni, hogy ajándékot vigyenek neki. Rátalálnak-e a szent családra, találkoznak-e Jézussal?

Ferenczy Noémi színpadi átirata eredeti értelmezése a történetnek.

A kötetben szereplő mese egyéni vagy családi olvasásra ajánlott, a drámaváltozat feldolgozása, bemutatása pedig a karácsonyi történet tágabb közösségben történő átélését teszi lehetővé.

De nem jött álom a szemükre. Arról beszélgettek, hogy látták a kis Jézust, és hogy mennyi csodálatos dolog történt velük.

Az egyikük így sóhajtott:

– Szegény kis csecsemő! És milyen nyomorúságosak a szülei! Nem tudom elfelejteni Józsefet. Folyton előttem vannak széttaposott cipői. Nem hiszem, hogy valaha láttam volna ilyen elhasznált lábbeliket. Bizonyára hosszú utat tett meg velük. Úgy emlékszem, van ott egy pár cipőm, amit szívesen odaadnék neki.

A második ezzel folytatta:

– Nekem Mária nem megy ki a fejemből. Láttátok, hogy nézett ki? Csak úgy reszketett abban a huzatos helységben. Ócska, kopott kabátját megpróbálta összehúzni magán, de látszott, hogy túl kicsi neki, és az is nyilvánvaló volt, hogy elszégyellte rongyosságát a látogatói előtt. Azt hiszem, a feleségemnek van otthon egy kabátja, amit neki tudnék adni.

[…]

Mindhárman csalódottan tértek vissza a nyájhoz. Útközben egyetlen szó sem hagyta el ajkukat. Tip, a juhászkutya, érkezésükre boldogan csóválta a farkát, de amikor megérezte gazdái kedvetlenségét, hozzájuk dörgölőzött és megnyalta kérges kezüket.

A pásztorok tüzet raktak, szorosan becsavarták magukat subájukba, és nyugovóra tértek. A nyáj fölött már csak Tip őrködött.