A kötet a XX. század legjelentősebb egyházi mozgalmáról, az ökumenizmusról kíván átfogó képet adni.

Kitekintést kapunk a mozgalom vallási, társadalmi vonatkozásaira, ezenfelül rövid ismertetőt olvashatunk a szekták kérdésben betöltött szerepéről is. A keresztények egyetemes egységének helyreállításáért indított küzdelem, amely az elmúlt század első évtizedeiben, a protestáns egyházakban indult el történelmi útján, s a II. Vatikáni Zsinaton a Katolikus Egyház is hivatalosan csatlakozott hozzá, elkötelezve magát az ökumené ügye mellett, máig sem veszített aktualitásából. Ugyanis Krisztus övéinek egységét akarta, és követőinek megosztottsága „botrány” a világ előtt.

Az összefoglalást a teológiát tanulóknak és azoknak szántuk, akik hiteles tájékoztatást szeretnének kapni azzal a vallási mozgalommal kapcsolatban, amelynek társadalmi vonatkozása is van.

A 3. kiadással a II. Vatikáni Zsinat kezdetének 50. évfordulójára emlékezünk, illetve arra az egyetemes zsinatra, amely külön határozatot hozott a keresztény egységtörekvésekről.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a múlt század elején protestáns oldalról indult és a zsinat által elfogadott, sőt nagyra becsült egységmozgalom új lendületet kapott az egész világon. Az ökumenizmus a katolikus egyházban kétségtelenül „alulról” kezdődött: karizmatikus egyéniségek és kisközösségek egyengették útját. A II. Vatikáni Zsinat jóváhagyta ezt a mozgalmat és hivatalosan is elkötelezte magát az ökumené ügye mellett. A zsinat óta az egyházak kölcsönösen elismerik, hogy a Szentlélek révén van egy belső egységük.

[…]

Az ortodox egyházak különösen is közel állnak hozzánk, mert apostoli eredetűek, hitbeli kérdésekben lényegi eltérés nincs tanításuk és a katolikus egyház tanítása között, továbbá van érvényes papságuk, szentmiséjük és vannak szentségeik. Ez az alapja annak, hogy – szükség esetén – katolikus hívek kérhetik ortodox paptól a szentségeket. (vö. ÚR 15).
A történelmi protestáns egyházakkal is összeköt bennünket a Szentháromságba, Jézus Krisztusba és a megváltás művébe vetett hit, továbbá olyan egyházi értékek, mint a Szentírás, a Szentírásból táplálkozó kegyelmi élet, a hit, remény és a szeretet. A legfőbb „szentségi egyesítő kötelék” a keresztség (UR 11), mert ez a szentség Krisztus Titokzatos Testének tagjává teszi azt, aki hisz és megkeresztelkedik, anélkül, hogy jogi értelemben a római katolikus egyház tagja lenne (vö. UR 3).

[…]

A katolikus egyház kezdettől fogva – az ökumenizmus megnyilvánulásai formái között –a „lelki ökumenizmusnak tulajdonít elsőbbséget, ami a megtérésben, a lelki megújulásban, az egységért végzett magán- és közös imádságban nyilvánul meg. Már a zsinat is az „ökumenikus mozgalom szívének” nevezi a lelki ökumenizmust (UR 8).